Áhítozik a sikerre

2012. február 27.
Bár az ősbemutató még a múlt év végén megvolt Budapesten, egy kis alternatív színházban, Koltai Róbert a szombathelyi vendégjátéktól számítja Móricz-estjének premierjét.

Bár az ősbemutató még a múlt év végén megvolt Budapesten, egy kis alternatív színházban, Koltai Róbert a szombathelyi vendégjátéktól számítja Móricz-estjének premierjét. Fölzaklató, hatásosan szerkesztett szöveg - kétszer ötven perc felolvasásban.

Ha Móricz Zsigmond számára az írás jelentett mindent - Életem nem számít, testem nulla, életem melegágy, trágyadomb: az a fontos, az Írás, amely belőlem kiterem -, akkor a színész számára minden bizonnyal a legfontosabb a közvetlen hatáskeltés, az azonnali, eleven reakció, amely a közönségtől érkezik.

 

 

Persze Móricz (talán nem is csak drámaíróként) szintén megtapaszalta ennek a kétségbeesett hatásvárásnak a feszültségét és mohóságát. Koltai Róbert Napló-szilánkok (Móricz 1924-25) című estjén a legélénkebb reakciókat talán éppen azok a részletek váltják ki a WS Színház stúdiójában (legalábbis a második alkalommal), amelyek a sikerért reszkető szerző benyomásait, tapasztalatait rögzítik (egyúttal fölvillantanak valamit a színházi masinéria működéséből). Hiszen az a tény, hogy ezeket most éppen egy színész mondja el, megcsavarja , ironikus fénytörésbe helyezi a naplóíró Móricz Zsigmond mondatait. Igaz, aztán a tragédiába forduló, széthulló szerelmi háromszög (húsz évnyi házasság után 1924-ben Móricz beleszeret Simonyi Mária színésznőbe, 1925-ben felesége, Holics Janka öngyilkosságot követ el) fölmutatása, a naplókból kirajzolódó, sosem változó emberi játszmák kegyetlensége (különös tekintettel az alkotás mindent maga alá gyűrő erejére) nem ad sok okot se a nevetésre, se más élénk reakcióra . Pedig Koltai Róbert, a színész (sőt, a vidám-szomorú örök bohóc) mintha egy kicsit végig erre játszana . Mintha több volna (egyelőre legalábbis) a gesztus, a külcsín, mint a mélység, a megéltség; iróniából is több a sikerre áhítozva, cinkosan összekacsintó, mint a keserűen sötét. (Külön szép például, hogy B. Török Fruzsina beemelte a forgatókönyvbe a magánélet és az írás szempontjából is érvényes Tolsztoj-Móricz-párhuzamot; ahogy azt Móricz megrajzolja.)

Az est így is végig fönntartja a figyelmet, pedig tényleg nincs más a játéktérben, mint egy kis asztal, egy szék, a Móricz-naplókból minden értelemben finoman kihasított szövegkönyv - és Koltai Róbert, a színész.

 

 

Vonatkozó cikk:

Napló-Szilánkok 1924-25 - Koltai Róbert önálló Móricz-estje

A meglepő Móricz

"Mindenem az írás" - Koltai Róbert Móricz-estje a Weöres Sándor Színházban

Móricz unokája is eljött

 

 

szerző: Vas Népe (szerző: Ölbei Lívia)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.