Alberti Zsófi-2012.10.15.

2012. október 16.
Évekig írtam naplót, de annak az volt a lényege, hogy senki sem olvashatta rajtam kívül. Aztán írtam egy szakdolgozatot, amiről tudtam, hogy csak a témavezetőmet érdekli, Izgulok, mert életem legolvasottabb mondatai ezek. Sziasztok, itt Alberti Zsófi.

Mindjárt éjfél. A nappaliból jelentkezem. Sörözgetünk Krisszel (Endrődy :) ) Bruttó (gyönyörű, másfél éves magyar vizsla) már alszik a kanapén.

Sűrű nap volt. Reggel negyed kilencre mentem zumbázni. Ez az időpont súlyosan hajnal az én életemben, de fölkelek érte hetente háromszor, mert érdemes. Aztán volt egy kis szünetem. Hazajöttem, és megnéztem az Esőembert, mert egész nap az autizmuson járt az eszem. Tegnap ugyanis itt volt a színházban Börcsök Enikő a Nemsenkilény című előadásával. Ez egy autista lány monológja. Megcsavart rendesen. Szóval megnéztem az Esőembert, és próbáltam megérteni valamit abból a világból. Aztán be a színházba, Chicago felújító és szerepátvevő próba. Ez egy különleges hét. Három előadást újít fel a társulat, és mind a háromban beugrások vannak. A Chicagóban Lévai Timi lesz Mary Sunshine (előadás szerdán), a Tizenkét dühös emberben Kulka János játssza a nyolcas esküdtet (kedd, szerda), a Szentivánéji álomban Czukor Bazsi lesz Lysander, én pedig Heléna (jövő hét csütörtök, péntek). Szóval mindenki próbál. Nyilván a beugróknak izgalmas ez a leginkább, de igazából ilyenkor kicsit új előadás születik. Szerepet átvenni ambivalens dolog, izgalmas, mert igazi mély víz, de sose fogsz annyit tudni a szerepről, mint aki hat hetet próbálja. Mohánál pedig extra erény, és nehézség, hogy a színészeire írja a szerepeket. Szóval Fruzsiból született Helénát kell Zsófira alakítani pár nap alatt. Nagyon várom. Persze félek kicsit, de az a jó, hogy tudom, hogy mindenki ott segít majd, ahol tud. Ákossal már múlt héten összemondtuk a jeleneteinket. Balogh Lívi, Győrváry Eszti szövegezett velem, Krisz meg szegény kénytelen akár minden második este összemondani velem az egészet, de írásba adom, hogy meghálálom ezt még!

Na de nem ez volt ma. Ma Chicago felújító. Jó hangulat, cellatangó, mikroport. Nekem sajnos nem műfajom a zenés. Nem vagyok jó énekes. Szólamot, sokakkal oké, de egyedül nem érdemes. Az, hogy benne vagyok a Cellatangóban, azt hiszem, zenés pályafutásom csúcsa. Nagyon élvezem. És csodálom azokat, akiknek eszközük a zene. (Jut eszembe, Kiscsillag-koncert lesz szombaton a Sportházban.) Kilenckor vége lett a próbának. Hazajöttünk. Krisz azt mondja, nagyon bírta a Tizenkét dühös felújítóját. Mi egyébként sokat szakmázunk itthon, amit én kifejezetten szeretek, mert úgy se lehet bent hagyni azt, amit az ember próbál, csak legfeljebb nem beszél róla. Szóval most kicsit dumálunk még, írjuk, javítjuk ezt, amit olvasol, aztán alszunk. Fura dolog ez a blog. Tényleg nem tudom, hogy érdekes-e ez, de jó volt végiggondolni a napot. Holnap újra jelentkezem.

Maradok tisztelettel: Zsófi

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.