Ami világos, az nem olyan érdekes - Závada Pál volt a Kötelező olvasmány vendége

Idegen testünk

A regény szálai két család körül bonyolódnak: a Flamm és a Weiner család tagjainak élete több ponton kapcsolódik össze. A történet egy 1940-es estén kezdődik, amikor a szereplők Weiner Janka fényképész műtermében gyűlnek össze, hogy jól kibeszéljék magukat. Az ő társalgásukba észrevétlenül szűrődik be a jövő: az egyes figurák sorsát előrevetíti a narrátor. A családi kötelékeken túl találkozunk házasságokkal, szerelmi viszonyokkal, sőt, alkalmi kapcsolatokkal is.

A magyar történelem két meghatározó eseménye óriási hatással van az Idegen testünk szereplőire is. Flórián Imre például tagja a bécsi döntést levezénylő katona-diplomata különítménynek, míg öccse, Johannka fokozatosan szélsőjobboldali újságíróvá válik, és lelkesen hangoztatja a fajvédelmi törvény szövegezési nagyszerűségét. A regény tehát politikával gazdagon átitatott. A történet során felbukkannak olyan szereplők is, akiket a szerző életművét ismerők már jól ismerhetnek: ilyen például A fényképész utókorának főszereplője, Dohányos László.

Hogyan olvassuk Závadát?

Bizony nincs könnyű dolga annak, aki rászánja magát, hogy elolvassa az Idegen testünket. A szerző szerint nincs szükség különleges módszerre az olvasáshoz, csupán sok figyelem kell hozzá. Talán egyetlen titka van Závadának: a lassú olvasás. A felgyorsult világ hatással van irodalmi kultúránkra is: a filmek gyors vágásaihoz szokott generáció számára az olvasás sokszor időpocsékolásnak tűnik, ezért gyakran csak átrohannak olvasmányaikon. Závadával erre esélyünk sincs. A bonyolult családi szövevények nyomon követése érdekében egyetlen pillanatra sem kalandozhatunk el. Sőt, az olvasók többsége vissza is lapoz a regényben, vagy akár kis családfát is készít, nehogy elveszítse a fonalat.

Az Idegen testünk szerkezetében gyakoriak a nézőpontváltások. Ezt a technikát a szerző már alkalmazta korábban is (A fényképész utókora), de ezúttal jóval sűrűbben fordul elő a szövegben. Az egyik pillanatban még Janka szemével látjuk a Flóriántól való búcsúzás képeit, míg a következő mondatban már többes szám első személyben tudósít Janka társasága (vagyis mi) az elválásról. Ennél persze jóval problematikusabb eset, amikor politikai kérdésekben von be minket az író a közösségbe. Így például Gáborné Emma kivégzésében az olvasó is „bűntárssá" válik. Závada Pál szándékosan kínál ilyen kényelmetlen pozíciót befogadója számára. Az irodalomkritikusok egy része ezért élesen bírálja a szerzőt, mondván, megvádolja olvasóit valamiféle kollektív bűnösséggel. Závada azonban nem szándékozott senkit sem vádolni, igaz, felmenteni sem...

Vizuális támasz

Závada Pál csaknem minden művében felbukkan a fényképészet: az Idegen testünk című regényben Weiner Janka kapcsán. A szerző szerint ez valószínűleg nem egészen tudatos, csupán arról van szó, hogy a fényképek egyféle vizuális támaszként szolgálnak számára. Izgalmasnak tartja a folyamatot, mely során a képekhez történeteket kreál. Ráadásul családi kötődése is van a fotózáshoz: kiskamasz korában egy fényképészettel foglalkozó rokon családhoz került kollégium helyett, így igazán közelről szembesült a fotók hatásával. Tótkomlóson, Závada szülőfalujában él egy orvos, aki megszállottan gyűjti a falu (ma már város) vizuális emléknyomait. Az összegyűjtött fotókat Závada Pálnak is rendelkezésére bocsátotta, így ő gazdag háttéranyagból dolgozhatott közel három és fél évig.

Provokáció?

A kötet fülszövege szerint az Idegen testünk Závada eddigi legprovokatívabb munkája, ám ő erről azt mondja, hogy nem kimondottan provokálni akart regényével, sokkal inkább gondolatokat ébreszteni. A szereplők különböző politikai és etikai álláspontokat képviselnek, és ezeket általában harsányan ki is mondják, a szájukból elhangzó mondatok pedig legtöbbször nem éppen hízelgőek. Pedig számos szövegrészlet eredeti, vagyis korabeli forrásokból származik. A szerző sokat kutakodott korabeli lapokban, hogy megtalálja azt a nyelvezetet, kifejezésmódot, amely leginkább megfelel az egyes figuráknak. A legtöbbet vitatott ilyen „beemelt" részlet egy Móricz-idézet, mely 1919-ből származik. A részlet két utazó zsidó külsejét írja le, egyáltalán nem finomkodva, sőt, kimondottan rasszista hangvétellel. Závada azért látta szükségesnek Móricz mondatainak átvételét, mert azok éppen Flamm Johannka szájába illettek. Ezek nélkül a szövegek nélkül a figura talán hiányos maradt volna.

Adaptáció

A regényből dráma is készült egy meghívásos pályázat keretében. A Nemzeti Színház kiírása a tízparancsolat pontjainak feldolgozására ösztönzött tíz kortárs szerzőt, köztük Závada Pált. Az író a negyedik parancsolatban (Az Úr napját szenteld meg!) találta meg a kapcsolatot a pályázat célja és az Idegen testünk mondanivalója között. A Nemzeti Színházban Magyar ünnep címmel került színpadra a mű, melyet Alföldi Róbert rendezett. A feldolgozás különlegessége, hogy a regény többes számú narrációját a rendező az antik tragikus kórusok mintájára alakította át, sőt, meg is zenésített egyes részleteket.

A Kötelező olvasmány alighanem a Weöres Sándor Színház egyik legsikeresebb programsorozata: ezen az estén is megtelt a kamaraterem, két sor pótszékre is szükség volt. Az eddigi leghosszabb beszélgetésnek csupán azért kellett véget vetni, mert a kis teremben teljesen elfogyott a levegő. Závada Pál láthatóan szívesen jár érdeklődő olvasói közé, jó kedéllyel, végig mosolyogva válaszolt minden kérdésre, a beszélgetés végén pedig dedikálta kötetét, mindenkinek különböző ajánlással.