Árad a derű és az optimizmus

2010. december 30.
Az idei utolsó SzínházSzerda házigazdája Kelemen Zoltán volt. Keli mindent meg is tett annak érdekében, hogy igazi kávéházi showműsort állítson a Café Frei színpadára. Volt Frei dosszié, benne a Szerémi-ügy, volt – Endrődy-duó helyett – Kelemen-trió (Lévai Tímeával és Poppre Ádámmal), és volt világsztárokhoz méltó konferálás.

Ha szabad, kivételesen a végén kezdeném az élménybeszámolót. Szerémi Zoltán különös ember képét rajzolta meg előttem a beszélgetés végére. Van egy férfi, akiből hihetetlen könnyedséggel áradnak a poénok, a szarkasztikus megjegyzések, ám közben van valami keserűség a szavai mögött. Azt mondja, egy kicsit olyan ő, mint Csehov Andrei-e (Három nővér), aki hegedülés közben elképzeli, hogy nem egy kis szobában, hanem valahol egészen máshol bontakoztatja ki művészetét. Szerémi Zoltán is máshol hegedül. Közben pontosan tudja, hogy aki nem a valóságban él, az elveszik. Csak sajnos a valósággal valami nagy baj van. Szerémi szerint az a tény, hogy az elmúlt években több, ereje teljében lévő színészt vesztettünk el, annak a jele, hogy valami nincs rendben nálunk. Ez a pesszimizmus hallik ki abból a dalból is, amit Szerémi Zoltán maga prezentál (s ami egyébként a saját szerzeménye): „Öregszünk srácok, már halottunk is van..."

A Weöres Sándor Színház színészének életében különösen fontos szerepet játszik a zene. Annak idején a dunaújvárosi középiskolában Dolák-Saly Róbert tanította meg neki az első néhány gitárakkordot, amiből később első dalát írta. Manapság leginkább versek megzenésítésével foglalkozik, mivel saját elmondása szerint nem tudja utolérni magát szöveggel. És természetesen a szombathelyi társulat is részesült a színész zenei tehetségéből: a Micimackó című előadás zenéjét Szerémi Zoltán szerezte - Németh Judit közreműködésével kapunk is belőle egy kis ízelítőt.

A zene mellett Szerémi Zoltánnak van egy másik szenvedélye, a sport. Azt mondja, betegesen imádja a sportot. Talán azért, mert a sportban konkrét célok vannak, amit vagy elérnek, vagy nem. A színházban ez nem ilyen egyértelmű. Bár talán az életben is úgy van, mint a sportban: egyszerűen csak ki kellene tűzni egy határozott célt, és akkor visszanézve tudnánk, hogy elértük-e azt. Mintha ebben a gondolatban is a bizonyos kesernyés íz bukkanna fel...

A beszélgetés végén Kelemen Zoltán még próbál egy-két titkos vágyat kibányászni interjúalanyából, ám Szerémi Zoltán ez ügyben kicsit bezárkózik. Azt mondja, csak titkos vágyai vannak, de ezek titkosak is maradnak. Azt azért elárulja, hogy mocorog benne a rendezés vágya, de talán eddig nem kiabált elég hangosan ahhoz, hogy ezt valaki meghallja...

A beszélgetés végére beláthatjuk, mennyire igazság volt Kelemen Zoltán ironikus konferálásában: „Szerémi Zoltánból árad a derű és az optimizmus". Kifejezetten érdekes este volt.

A fotógaléria itt tekinthető meg.

szerző: forrás: vaskarika.hu
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.