ugrás a tartalomra

Az Állati jó buli díjazottjai

2011. december 7.
A Weöres Sándor Színház és a Fekete István Állatvédő Egyesület közös Állati jó buliján rajz- és versíró pályázatot is hirdettünk. Íme a díjazottak.

RAJZPÁLYÁZAT:

I. helyezett:

Sajnos a pályázó már nem volt itt az eredményhirdetésen, és nevét sem írta rá a rajzra, ezért kérjük, jelentkezzen munkatársunknál a 06 30 533 3701-es telefonszámon, hogy átadhassuk nyereményét.

Állati jó buli - díjazottak

 

II. helyezett: Kovács Benedek

Állati jó buli - díjazottak

 

III. helyezett: Molnár Réka

Állati jó buli - díjazottak

 

Különdíjas: Kovács Borbála

Állati jó buli - díjazottak

 

 

VERSÍRÓ PÁLYÁZAT:


I. helyezett: Molnár Kata és Andris

A mi kutyáink

Van nekünk egy kutyánk,
a neve Suzy,
Valaki kidobta,
mert nem kellett neki.

Láttuk a menhelyen,
kicsit töprengtünk,
végül hazavittük,
nagyon megszerettük.

Sebes, mint a villám,
csillog a szőre,
néha még ugat is,
ő a házunk őre.

Egyedül a kertben
unatkozott már,
kellett neki hozni
még egy kicsi kutyát.

Most már ketten vannak,
Pamacs és Suzy,
tele lett a kertünk,
és örülünk nekik.

 

 

II. helyezett: Kovács család

1.

Van egy kutyánk, neve Sherpa
Szépnek lehet mondani,
Irigyli is tőlünk őt a
Szomszéd srác, a Tóth Dani.

Fajtájára nézve pedig
Terrier, de tibeti,
A felületes szemlélő még
Pulinak is hiheti.

Gazdái a Kovács Borcsa,
meg a bátyja, Benedek
Vigyázz jól, mert megharapja
lábad, kezed, feneked.

Szeretjük őt nagyon…
Itt abba is hagyom.

2.

Büdös kutya bújj a lyukba’
Onnan meg a kutyaólba

Kutyaólban kutyaszag
Kutyaszagod kutya nagy
Mert hát, ugye, kutya vagy.

Kutyaszagba’ belebódul
Kutyaorr és kutyaagy.

Ajjaj aj, nagy a baj!
Kutyaszag? Kutyabaj…

 

 

III. helyezett: Molnár Réka

Ősi ménes

Ősi vadlovak szelik a völgyet,
legelőt, itatót, pihenőt keresve.
A nap melegétől tajtékzó hátuk,
patáik hangja remeg át a fákon.

A nap már nyugovóban,
a lovak megpihennek,
hisz tudják jól,
hogy megérkeztek.

A fű zamatos, friss és jó,
a patak vize tiszta, iható.
Az éj leszállt, sötétedik,
a ménes lassan szenderedik.

Az éj már fekete, akár a korom,
beteríti ezer csillogó pont.
A ménes vezére felnéz az égre,
„Ez az én hazám!” nyeríti a szélbe.

 

Gratulálunk!