ugrás a tartalomra

Babszem Jankó és az óriás

2011. január 28.
A SzínházSzerda eheti vendége Szabó Tibor volt. Czapkó Antal kérdezte őt színházról, Erdélyről, irodalomról és családról. A Weöres Sándor Színház társulatának két véglete (testalkat tekintetében persze) kedélyesen, de komoly témákat is érintve beszélgette át a szokásos kávéházi órácskát.

„Volt egyszer egy szabó és annak egy fia. Ez a gyerek olyan pöttömre sikerült, hogy amikor fölserdült, akkor sem lett nagyobb egy babszemnél. Apró volt a teste, de nagy a mersze. Egy szép napon odaállt az apja elé, kihúzta magát, és kijelentette:" Színész leszek!

Na jó, igazából nem így történt. Szabó Tibor (élet)története azonban valóban olyannak hat, akár egy népmese.

Az erdélyi tanyát fenntartó traktorvezető édesapának egyszer fia született, akit Tibornak szeretett volna nevezni. Csakhogy a falu erősen keresztény közössége nem nézte jó szemmel, hogy a kis Szabó nem keresztény nevet kap. Ezért aztán a fiú kapott egy védőszentet: így lett belőle Szabó Tibor András.

Aztán évekkel később a térségben felütötte fejét a száj- és körömfájás, ezért a faluban megtiltották a sertéstartást.

-Édesapám, ki tiltotta meg? - kérdezte Tibke.
-Hát a mérnök. - felelte az apja.
-Akkor édesapám, ha nagy leszek, mérnök leszek, és újra engedélyezem a sertéstartást.

Telt múlt az idő, és a kis Tibke iskolába került. A színjátszókörben eljátszotta többek között Döbrögi szerepét, és az iskolazenekarban is tevékenykedett. Mit volt mit tenni, az ifjúvá cseperedett Tibornak be kellett látnia, őt bizony vonzza a színpad. Elindult hát szerencsét próbálni a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. Az oroszlánt ekkor még nem sikerült leküzdenie, de nyugodj meg, Tisztelt Olvasó, később ez is sikerült neki. Az évek során Tibke nem távolodott el Thália védőszárnyaitól. Színészként, majd igazgatóként vett részt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdiószínház munkájában, illetve alaposan belevetette magát Sepsiszentgyörgy színházi körforgásába is.

Egyszer aztán úgy esett, hogy a már férfivá érett Tibke nem találta a megfelelő munkatársat mesterművéhez. Nem volt más választása, mint kikiálttatni: segítségre van szüksége. És láss csodát, az élet társsal (élettárssal) ajándékozta meg a régóta keresgélő férfiút. S ha már a keresztényi névadásból indult ki a mese, nem is hívhatták másként a társat, mint Éva. Bálint Éva. A munka lassan átalakult, szerelmes pacsirta vált a két színészből. És lám, lassan gyümölcse is beérik e szerelemnek: Szabó Bálint Ákos bármely pillanatban részesévé válhat e történetnek.

Eddig tart a mese - egyelőre. Szép és kedves. Ám miközben Szabó Tibor élete mesebelinek tűnik, a színész egyetlen percre sem szakad el a valóságtól. Nagyon tisztán látja a színházi szakma minden területét, természetesen elsősorban a román és az erdélyi színházét. Izgalmas eszmecsere bontakozott ki az este folyamán Czapkó Antal és Tibke között arról, milyen e két terület kulturális viszonya. Szabó Tibor szerint az erdélyi színjátszás legnagyobb érdeme, hogy megőrizte mindazt, amiről a román színház a nagyobb bevétel érdekében lemondott.

Van azonban, ami ennél is jobban lázba hozza Tibkét: kisfia bármelyik pillanatban megszülethet. Sok örömet kívánunk az új szerepben!

A fotógaléria itt tekinthető meg.

szerző: forrás: vaskarika.hu