Bálint Éva-2013.02.08.

Akinek két ilyen csodálatos gyermeke, és egy olyan férje van, mint nekem, csak hálás lehet a Sorsnak. Ráadásul Tibke főzni, sütni és mosogatni is szeret! Például nagyon finom húslevest, vagy kocsonyát tud készíteni, de a szilváslepény receptjét is Tőle tanultam. Sajnos mindkettőnk gyenge pontja a portörlés. :)

Ma nem gondolkodtam különösebben, hogy mit fogok írni, és azon veszem észre magam, hogy folyamatosan a családommal kapcsolatos dolgokról beszélek. Talán azért, mert nekem fontossági sorrendben ez áll az első helyen. Mindig azt szoktam mondani: ha én úgy tudnám nevelni a gyerekeimet, ahogy minket a nővéremmel a szüleim neveltek, én lennék a világ legboldogabb anyukája. Pedig nem tudtak drága kirándulásokra befizetni, luxusajándékokra sem tellett a pénztárcájukból, csupán az a szeretet, amivel körülvettek minket, elég volt ahhoz, hogy boldog gyermekkorunk legyen.

Még talán annyit, hogy úgy érzem, a szerencse akkor is mellénk szegődött, amikor a párommal Szombathelyre költöztünk. Hiszen egy sokra hivatott társulatnak vagyunk a tagjai, szeretünk itt élni, és talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy sokan a szívükbe zártak minket. Ebben a városban kötöttünk házasságot, itt születtek a gyerekeink, azaz minden arra ösztönöz minket, hogy minél mélyebbre eresszük az itteni gyökereinket. Már csak egy jó kis saját ingatlanra lenne szükség, aminek a lehetőségét erősen korlátozza a magunkfajta színészpár rendelkezésére álló pénzügyi keret. Most éppen felcsillant egy kis remény, három napon belül eldől, hogy révbe jutunk-e. Mert minden az anyagiakon múlik, sajnos. Kérem, szorítsanak nekünk. :)

Búcsúzóul köszönöm, hogy figyelemmel kísérték a bejegyzéseimet.

Hosszú, boldog, egészséges életet kívánok mindannyiuknak! :)