Balogh János-2012.10.22.

2012. október 22.
Barátaim elmentek, feleségem tortát süt édesapámnak, holnap lesz a szülinapja, kutya megsétáltatva, véget ért a nap. Pontosabban a blogírás van soron. Ezen a héten én fogok beszámolni az apró-cseprő dolgaimról. Köszöntöm Önöket, Kedves Blogra Éhes Olvasók: Balogh János volnék!

Ma Szentivánéji álom felújító, beugró próba töltötte ki a napom nagy részét. Felújító, mert már régen ment, és nem árt visszahozni, ami egyszer már megvolt. Beugró, mert Märcz Fruzsina helyett Heléna szerepét Alberti Zsófi, és Zayzon Zsolt helyett Lysander szerepét a továbbiakban Czukor Balázs veszi át. Mindketten nagyon képben vannak, a szöveget már rég tudják. Új színeket hoznak az előadásba, ami nekünk „régi játékosoknak” nagyon élvezetes. Vlahovics Edittel a nagy Konfrontálódás jelenetünk alatt ismét megtapasztaltuk milyen, amikor bőrig ázik az ember. Ennyi vizet még sosem kaptunk a nyakunkba. Csak ömlött az eső és ömlött… A próbán mindig több az eső! Nem tudom miért? Vagy az előadás alatt is így elázunk? Nem tudom, hogy is van ez. Valószínűleg ma nehezebben tudok elaludni…

A délelőtti próba és az összpróba közt volt egy óra ebédszünet. Hazastartoltam. Aztán kutyasétáltatás. A kutyám neve Bogi. Fajtája: yorkshire terrier. Marmagassága: 24 cm, testsúlya 2,6 kg. Igen, az adataiból látszik, egy kisméretű kutyáról beszélünk. Tényleg nagyon kicsi.

Én mindig büszkén viszem sétálni, hisz ő is ugyanolyan kutya, mint a többi, ugyanúgy ugat, játszik vagy éppen neveletlenkedik. Csak hát picike. Egyszer a Fő téren sétáltattam Bogit, mikor egy két év körüli kisfiú meglátta a távolban. Megörült neki, láttam a szemén, hogy olyat látott most, mint azelőtt még soha. Megiramodott és örömmel futott felénk, miközben kiabálta boldogan a világba: „Kutyus! Apa! Kutyus!!!” Hát igen, gondoltam: ő az én KUTYÁM, csupa nagybetűvel. Látjátok emberek: ő az én szemem fénye, a napom csillaga, a boldogságom forrása. Mikor a kisfiú a közelbe ért, hirtelen megállt, Bogit vizsgálta majd a szemembe nézett és sajnálkozva csak annyit mondott: CICA! Hát igen, jelentem ma is járkálnak, olyan kisgyerekek a Fő téren, kik nem tudják megkülönböztetni a kutyát a macskától. Szomorú kérem, nagyon szomorú.

Aki szeretne a Bogival találkozni, szinte minden délután kettő és három között a Fő téren vagyunk. A szimpatikus srác a kisméretű KUTYÁVAL mi vagyunk.

U.i.: Pontosítás végett: a Szigorúan ellenőrzött vonatokat Horvátországában Pék Judit barátommal tanultam, nélküle nem így sikerült volna. Köszi Juti!

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.