Balogh János-2012.10.23.
Ugyanis a forradalom előtt már 12 évvel ezen a napon született idősebb Balogh János. A családi legendárium szerint a mindenórás nagymamám egy jót aludt, s amikorra felébredt, a kisfia már meg is született, mondhatni könnyű szülése volt. A mai blog Édesapámról szól.
Apunak ma mi magunk voltunk a születésnapi meglepetés, nem tudta, hogy megyünk. A színházi évad alatt sajnos nem találkozunk annyit, amennyit szeretnénk, s ez nem kizárólag a családra értendő, hanem azokra a barátainkra is, akik „normál” munkarendben dolgoznak. Amikor ők már leteszik a lantot, mi akkor indulunk este próbára, előadásra. A hosszú hétvége nekünk most próbával telt, a barátok pedig pihengettek. DE ma sikerült az, ami évek óta nem: hazamentünk, és együtt ültük meg a születésnapot, nem néhány nappal előbb vagy később, ahogy az máskor lenni szokott, hanem a napján. Nagy dolog? Az bizony!
A meglepetés jól sikerült, apukám nagyon meglepődött, mikor betoppantunk a tortával a kezünkben. Apu nem is értette, hogy Anyu miért toporog, sürög-forog egész délelőtt, ő persze tudta, hogy érkezünk.
A jeles alkalmat egy étteremben elköltött ebéddel ünnepeltük, közben sokat beszélgettünk Apu gyerekkoráról. Mesélt arról, hogy sokat nélkülöztek, de a nagy szegénységben is boldog gyerek lehetett. Elmesélte, hogy nagy öröm volt a foci, bár focilabdájuk nem volt. Egy ócska bőr labdát száraz fűvel tömtek ki, és azzal játszottak. A „fűlaszti”bár pattogni nem, csak gurulni tudott, ők mégis boldogan rúgták naphosszat.
Aztán Apu egy emléke a nagy ’56-os forradalomról: néhány barátjával, Márkus Jancsival, meg a Nagy Pistivel elhatározták, hogy disszidálnak. Öccse Sanyi is mindenáron menni akart velük. Kisgyerek lévén nem értette, hogy mi az, hogy forradalom meg szabadságharc, de úgy volt vele: ha a nagyok mennek, akkor ő is. Határozott léptekkel elindultak egy erdei úton egyenesen Nyugat felé, tudták, hogy most igazi hőstettet hajtanak végre. Meg is tettek körülbelül egy kilométernyi utat, amikor egyszer csak a távolban észrevettek egy alakot. Azt gondolták, biztosan egy katona, nagyon megijedtek, és azzal a lendülettel, amivel eddig az országot készültek elhagyni, sarkon fordultak és rohantak vissza a faluba. A reménybeli disszidánsok október 23-i akciója ezzel le is zárult.
Mit is írhatnék még: Boldog Születésnapot Édesapám!
Előző bejegyzés: