Balogh János-2012.10.24.

2012. október 24.
Ma hosszú és szorgos napon vagyok túl: előadások, próbák, Színházszerda. Ilyen a dolgos színész egy napja. Induljon a napi leltár.

Nehezen indult a mai nap. Kettő szundit is nyomtam az ébresztőórámon, mire kikeltem. Mondtam is magamnak félálomban, nincs értelme még tíz percnek, mert nem tudok pihenni az alatt az idő alatt, plusz tíz perc elmegy a készülődésből. De azért kétszer meggyőztem magam, jó a rábeszélőkém. Ez azzal járt, hogy húsz perc hátrányból indítottam a napot. Már kabátban álltam és kerestem a kulcsom, mikor tudatosult bennem, hogy nem borotválkoztam meg. A Hetvenhét előadásban pedig nem lehet szakállas Boldizsár királyfi. Kabát le, gyors borotválkozás, rohanás a színházba.

Két előadást játszottunk ma a gyerekdarabból. Nagyon élővé teszik az előadást a kis rosszcsontok. Vannak az előadásban kifejezetten interaktív pontok, mikor a gyerekek segítenek a királyfiaknak egy adott problémában. Például, melyik liánon kell a mélybe mászni: a sárgán vagy a piroson? Ilyenkor felrobban a nézőtér, minden gyerek torkaszakadtából üvölti a megoldást. Mindegyik segíteni szeretne, hogy ne a „halott állatok poklába” kerüljünk, hanem a „szerelmünkhöz vezető útra” lépjünk. Személy szerint imádom ezeket a jeleneteket, a gyerekek mindig tudnak meglepetést okozni.

Az előadások alatt Korponay Zsófival próbáltam. Három dalt gyakoroltunk a Színházszerdára. Zsófi énekelt én meg gitároztam, bár az öltözőtársaim ezt nem neveznék gitározásnak. A leányzó nagyon érzi és érti a zenét, könnyen ment vele a próba. Köszönet a segítségért!!!

A gyors zenei próba után Mérnökszínházon volt a sor. Az előadást nagyon régen játszottuk és ritkán vesszük elő, amiből sajnos következik, hogy lassabban megy a felújítás. De gyorsan belejöttünk, másfél óra alatt átvettük a darabot. Még otthon a szöveg pontosítása és gondolatban való átvétele a feladatom. Pénteken megyünk vele Budapestre, addig még ezt megtehetem.

A nap csúcspontja a Színházszerda volt, ahol Alberti Zsófi volt a beszélgetőpartnerem. Nagyon izgultam amiatt, hogy jól sikerüljön: a nézők, és ami a legfontosabb, hogy Zsófi jól érezze magát. Szerintem összejött, a végén kaptam tőle egy nagy ölelést. Abban az ölelésből tudtam meg a választ. A beszélgetés után neki, illetve néhány társunknak el kellett mennie La Mancha lovagja próbára. Szívesen beszélgettem volna még vele. Megkérdeztem volna, hogy érezte magát? Tetszettek neki a dalok? Örült-e hogy engem „kapott”, hogy én voltam a kérdezője?

Alberti Zsófinak üzenném: Én rendkívül jól éreztem magam, ha te fele annyira, akkor nincs baj. És ne feledd, ez a TE napod! Sok esőt kívánok a nyakadba, ázz bőrig Zsófi! Holnap este megteheted…

 

 

 

Előző bejegyzés:

Balogh János-2012.10.23.

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.