Balogh János-2012.10.25.

2012. október 26.
Ma jöjjön a Szentivánéji álom előadás az én szemszögemből. Felbukkanok, eltűnök, kimegyek balra, visszajövök jobbról, énekelek a takarásban. Hogy is megy ez gyakorlatban? Hát így, kérem szépen:

Előadás előtt 18.15-kor beéneklés van a színpadon. Gyorsan végigfutunk az előadásban elhangzó dalokon. Nincs sok belőle, talán hét darab, körülbelül huszonöt perc. Ezután felöltözök a kezdő jelmezembe és várom a kezdést. Első akciómat „csak” hallgathatja a közönség: sokad magammal énekeljük a nyitódalt a takarásból. Öltöző, várakozás. Majd negyedóra múlva megszólal a hívó: 5. jelenet, Mesteremberek. Itt lépek először színpadra, ezt a jelenetet nagyon szeretik a nézők. Mesteremberek után fel az öltözőbe, gyors átöltözés „váltott gyerekbe”, vissza a színpadra a "Konfrontálódás" jelenetbe. Ma sem úsztam meg, pontosabban úsztam bizony, de nem a boldogságban, hanem az esővízben. Rengeteg vizet kaptam a nyakamba. Mindig reménykedem, hogy talán ma kicsit kevesebb víz lesz, de nem. Jelenet vége, öltöző, várakozás. 12. jelenet „Tente baba”. Ez az a jelenet, mikor párnává változtatnak a tündérlányok. Úgy tudjuk megoldani ezt elegánsan, hogy ők körbevesznek, ergo kitakarnak a nézők elöl, és én eltűnök egy csapóajtón keresztül a zenekari árokba. Ez a jelenetrészecskét nagyon sokat gyakoroltuk, és a hatás nem is marad el. A nézőtérről sokszor hallani: „Hol van a gyerek? Hova tűnt?” A zenekari árokból egyből a takarásba rohanok, mert kezdődik a „Tente baba” dal. Horváth Ákossal és Endrődy Krisztiánnal mi alakítjuk az alsó szólamot, mondhatom erős a csapat! Öltözőbe vissza, öltözés a piros esőkabátba, mert a következő jelenet ismét a "Mesterembereké". A jelenet végén, piros kabátban állok a színpadon és a következő jelenetet fekete kabátban kezdem, párnaként, Vlahovics Edit feje alatt. Az egészre kb. hét másodpercem van. A mai előadás szünetében Kálmánchelyi Zoli azt mondta, hogy a fél nézőtér ezen matekolt: „Hogy kerül vissza a gyerek?” Ez azért sikerülhet előadásról előadásra, mert a színpadon lévők a figyelmet magukra vonják, és ekkor rohanok ki pirosban és hét másodperc múlva jövök vissza feketében. A jelenet alatt a vérpatront Alberti Zsófi adja a számba, mindig félek, hogy leharapom az ujját. A patron íze semmihez sem hasonlító, egyszerűen undorító.

Első felvonás vége szünet, nagy mosakodás. A vérpatron tartalmát mosom le az arcomról, és a torkomat is próbálom vérteleníteni. Kis szünet, öltözés, büfé, egy üdítő, néha egy szendvics. A második felvonás egyszerűbb sokkal számomra. Az első képben átvonulok az esőn majd kb. 30 perc szünet. 9. jelenet „Elaltatás” Egy mondattal: a Mesteremberek az erdőben az esőben bolyonganak. Kijövök, átöltözés a fekete ruhába és egyből vissza a színpadra. Ebben a jelenetben hal meg a „váltott gyerek”. Miután meghalok, az öltöztetők már el is teszik a ruhámat a következő előadásra. A fekete ruha lejátszott, de én még nem. Öltözés pirosba, 13. jelenet „Változás”. Ez talán a legegyszerűbb és legrövidebb jelenet a darabban. Majd az előadás végén az utolsó jelenet a "Palotakép". Kellékeimet felmarkolom, a létrát meg a lámpát, be a színpadra. Majd vége a jelentetnek, sötét, taps. A hívó megszólal a legvégén: Az előadás 22. 45-kor véget ért, köszönöm mindenkinek a munkáját!

Gratulálok Alberti Zsófinak és Czukor Balázsnak a beugráshoz! Klassz volt srácok!

 

 

 

 

 

Előző bejegyzés:

Balogh János-2012.10.24.

Szentivánéji álom

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.