Bűnök és bűnhődések
A Tizenkét dühös ember című Reginald Rose-színmű rendezője az emeleti Márkus Emília-teremben Silló Sándor, a Chicago című musicalt Keszég László vezetésével a nagyszínpadon mutatja be a társulat. Mindkét premier novemberben várható - mindkét olvasópróbát tegnapra tűzték ki.
Kedden délelőtt 11 órakor a Márkus Emília-teremben üli körül az asztalt a tizenkét dühös ember . Illetve kettejük helye ezúttal még üresen marad: Jordán esküdt és Bajomi esküdt igazoltan vannak távol. Silló Sándor azt kéri a színészektől, hogy az olvasópróbán máris abban a sorrendben-formációban helyezkedjenek el, ahogy majd élesben, az előadáson - hiszen ebben a sűrű szöveghálóban (szigorú kotta ) minden rezdülésnek és megszólalásnak jelentősége és következménye van. Balogh János, Zayzon Zsolt, Trokán Péter (itt a két üres szék), aztán Orosz Róbert, Szabó Róbert Endre, Kelemen Zoltán, Avass Attila (nem először vendég), Mertz Tibor, Horváth Ákos, Schmidt Róbert (ő a plusz egy fő, a teremőr, aki kívülről kulcsra zárja az ajtót, miközben az esküdteknek egyhangú döntésre kell jutniuk: bűnös - nem bűnös), valamint Endrődy Krisztián. Ők tizenketten végig színen vannak - nem úgy, mint a filmváltozatban, amely megengedi a két- háromszemélyes közeli konfliktusokat. (Silló Sándor szerint éppen ebben, az állandó jelenlétben rejlik a dráma egyik nagy nehézsége.) Az asztal mögött Az ügynök halála-előadás szimbóluma uralja a teret: a Chrysler, ugrásra kész vad. Tulajdonképpen hangulatot teremt ehhez az 1957-es New York-i történethez is, amely a szerzői instrukció szerint az esküdtek tárgyalószobájában játszódik, egy forró nyári délután (Hamvai Kornél fordításában). Főleg, hogy Silló Sándor - ő jegyzi a Tizenkét dühös ember-előadás díszletét is - realisztikus és alapvetően korhű miliőt rendel a játékhoz. Mint mondja: a dráma aktualitása nem ezen áll vagy bukik.
Furcsa kaland lesz nekem is: kamarazene tizenkét hangszerre, agyra, lélekre. És mert ma senki nem hisz abban, hogy a másik embert érvekkel, szép szóval meg lehet győzni bármiről - annál nagyobb a tétje az előadásnak, amelyben pedig éppen ennek kell megtörténnie. Ha tizenkét hiteles figura van a színpadon, létrejöhet a csoda. Aztán Zayzon esküdt csöndben azt mondja, hogy nem bűnös - és ezzel megkezdődik a feszültség hullámzása. Silló Sándor az első felvonás végén azt az alapkérdést is felteszi, hogy de miért dühös az a tizenkét ember . Véleménye szerint azért, mert előbb-utóbb mindannyian megérzik a rájuk nehezedő felelősség súlyát. Igen - nem; halál - élet.
Délután aztán harminc szék várja a próbateremben a (bűnös-bűntelen) Chicago szereplőit - ez legyen egy következő felvonás.