Egy hobbista vagyok

A röpke egy óra alatt sok minden kiderült: például, hogy Szabó Győző alapító tagja volt a Tilos az Á Performance (TÁP) színháznak, majd először a Merlinben állhatott igazi profikkal egy színpadra, Csányi János felfedezésének köszönhetően. Itt aztán menthetetlenül beszippantotta a színjátszás világa. Eközben a Képzőművészeti Egyetemre járt, és furcsa kettősségben nappal a diákok, este pedig a sikeres színészek életét élte. Később jöttek a kis szerepek a Katona József Színházban, majd vele párhuzamosan a Valami Amerika, ami szintén egy furcsa kettősséget eredményezett. Ma a Weöres Sándor Színház társulatának tagja, de jelenleg televíziós szereplései miatt egyszerre több szerepet nem tud vállalni Szombathelyen. Győző egy igazi hobbistának tartja magát: azzal foglalkozik, amit igazán szeret. Soha nem unná meg a színészetet, biztos benne, hogy nem ábrándul ki a hivatásából. Elvonási tünetekkel küzd, ha két napig nem játszhat, és úgy gondolja, az sem fordulhat elő, hogy elfogynak a szerepálmok.

Jordán Tamás aztán filozofikusabb témákat felvetve kibújt a kérdező szerepéből, és már inkább egy komoly, őszinte beszélgetést hallhatott a közönség katarzisról, színészetről, együttgondolkodásról.

És hogy mégis bezáruljon a kérdezők és válaszolók köre, a következő alkalommal Jordán Tamás, Szabó Győző és Schlanger András hármasban fogják eltölteni a Színházszerda utolsó estéjét. Jó hír, hogy ez nem a búcsúzást jelenti a sorozattól: a jövőben a (volt) növendékeket mutatja be a színház a kávézó pódiumán.

A teljes cikk és a képgaléria itt tekinthető meg.