Én egy fura, különutas pasi vagyok” - Kelemen Zoltán a SzínházSzerdán

Ahogy a múlt héten, most is nélkülöznie kellett a közönségnek a megszokott zenei kíséretet. Ezúttal A kis Lord előadása szólította el a színház zenészeit. Ennek ellenére ezen a szerdán sem maradtunk zenei betétek nélkül: Kelemen Zoltán, az est „faggatottja" méltó utódja volt Unger Tündének, aki egy héttel ezelőtt biztosította az aláfestést. Zoli hihetetlen energiával fújta a Summertime-ot, míg Szilárd a „beatboxolva" a ritmust szolgáltatta hozzá.

Kelemen Zoli szívesen mesélt gyermekkoráról, arról, hogy tulajdonképpen a grundon focizva, kosarazva töltötte egész ifjúkorát. Nagy dumás léte ellenére ez idő tájt még egyáltalán nem foglalkoztatta a színház. Sőt, egyáltalán nem foglalkoztatta az önfeledt játékon kívül semmi. Egy városi vetélkedőn esett meg az első nyilvános szereplése Endrődy Krisztiánnal és Dömötör Tamással.

Életébe a honvédség hozta meg a „drámai fordulatot". Egy büntetés következtében ugyanis Zoli két hónapig nem kapott eltávot, így aztán volt ideje elgondolkodni azon, mit/hogyan is lehetne másként csinálni, mint eddig. A felszínre vágyakozó kreativitás terelte végül a színpad deszkáira, ahonnan azóta sem lépett le. Az exhibicionizmus helyét aztán lassacskán átvette a színház valódi szeretete, a szereplési vágy helyett valamiféle energia lett úrrá rajta.

Különös egybeesés kérdező és válaszoló életében, hogy mindketten a második körig jutottak a Színművészeti Egyetem felvételijén. Abban azonban már nem teljesen ért egyet a két színész, hogy mennyiben jelent hátrányt a papír hiánya. Kelemen Zoltán sokkal keserűbben látja saját színházi helyzetét, úgy érzi, a szakma más szemmel méri azokat a művészeket, akik nem rendelkeznek diplomával: „Nem tudok egy bizonyos kasztba belépni. Falakat érzek."

A beszélgetés második felében előtérbe kerül Kelemen Zoltán másik énje: az író. Korkórkörtérkép című novelláskötete 2005-ben jelent meg, s úgy érzi, írásai legnagyobb része bizony ma is érvényes. Nincs ez másként a szerző által felolvasott Ma se nyomok fel semmi boltot című novellával sem, mely egyszerű igazsággal mutatja be, nemcsak a színész, hanem az átlagos ember tehetetlenségét. S hogy miért kezd prózát írni az, aki alapvetően a dráma „munkatársa"? Kelemen Zoltán szerint a harmincas évei elején olyan új muníció keletkezett benne, melyet ebben a formában tudott legjobban kiadni.

A jövőre nézve bőven vannak tervei a rendező-szervező-író-éneklő színésznek: Bertold Brecht Állítsátok meg Arturo Uit című drámája például kimondottam mozgatja fantáziáját. Azt kívánom: Lássuk!

A fotógaléria itt tekinthető meg.