Endrődy Krisztián-2013.02.26.

2013. február 25.

Reggel, vagy délelőtt. Főpróba-hét. Ébreszt a telefon: 8.45. Szundi üzemmód beállítva (5 perces). 9.00: óóó, van még ebben. 10.30: Zsófi ráz, ébreszt, finoman, ahogy csak ő tud. Kávé? Felejtsd el!

A fürdőszoba egy személynek is kicsi. Most két frissen ébredt, kialvatlan ember próbálja leszedni magáról az ágyszagot, és az összes barázdát, amit ilyenkor az álommanók (persze, nem hiszek bennük) vájnak az egyébként sima, gyermeki arcokba. "Lassan negyven". "Ohhh, van ez több is". Rohadt tükör.

Semmi konfliktus. Ezt megúsztuk. Bruttót (tudják, a magyar vizsla) kiengedem - reggeli szertartás. Tudja, érzi, gyorsnak kell lennie. Az is. Ő mindig pontos. Öltözködés - sima ügy, csak a zokniknál van mindig egy kis fennakadás.

Brutto, a magyar vizsla

Autó, dízel. Kicsit melegítem. Újabb neurotikus pont. Ülünk az autóban, jár a motor, de nem haladunk. Zsófi türelmes. Volt. Elég egy pillantás. Már indulok is. A főiskolánál a visszapillantóban egy utolsó arckontroll. Letörlöm a diónyi rászáradt fogkrémet az orcámról, sapkát húzok. Na, így már emberibb. Persze, nem európai, inkább unortodox. És, kezdődik a nap.