Endrődy Krisztián-2013.02.27.
Ma nem aludtunk el. Több réteg ébresztő rendszert építettünk ki. A leghatékonyabb módszer szerintem az lesz, ha lefekvés előtt leveszem a hőfokszabályozót 12 Celsius fokra. Hideg orral, frissen ébredhetünk. No, meg a rezsi persze...
Igaz, januártól, tíz százalékkal melegebb van nálunk is. Ennyi boldog embert nem láttam az elmúlt évtizedekben. A kávézók, éttermek, közösségi helyek, terek zsúfolásig megtelve. Zsong a társadalmi élet. Nők, férfiak, nyugdíjasok, diákok, gyerekek - egyszóval mindenki eszmét cserél, szabadon véleményt formál, felvet aktuális problémákat.
Oh bocsánat, problémák már nincsenek.
Ahogy nincsenek szegények, munkanélküliek, hajléktalanok, kilátástalanok.
Van viszont chilei cseresznye, pannonpuma, Schmuck Andor és Gyöngyösi Máté, van nómenklatúra, nokiás doboz, polgári öntudat, koronacsónakázás, elmúlt nyóc év, elmúlt 23 év, elmúlt 45 év, elmúlt holnap. Van mondjon, le mert én jövök!
Van zsidó, cigány, buzi, fasiszta, kommunista, nő, férfi, polgári, polgáribb, magyar, nagyon magyar, szőke, barna, féllábú, félszemű, kigyúrt, sportos, átlagos, éhező, jóllakott, kopasz, raszta. Hol az ember?
Kétségbe esek, hisz én is hibázom. Mi hibáztunk. Mindenki.
A Mi vezéreink mutatják az irányt. 23 éve nem élnek a lehetőséggel.
Mindegy, melyik irányból jönnek.
Olyanok, mint mi vagyunk.
Szégyelljük magunkat.
Előző bejegyzés: