Fekete Linda-2013.01.23.

2013. január 23.
Állítólag a szerda az én szerencsenapom. Lássuk csak!

Szerdán születtem, jó, ez még legalább kétesélyes, de ma kifolyt a tejhab, de nem ám egy csíkban, neeem, több oldalon futott végig a bögrémen. A horoszkópom megint azt írja, hogy vegyek ki szabadságot. Drága asztrológus hölgyem, múlt héten is ezt írta, és azelőtti héten is. Megmondaná, kérem, hogy mikor szabad dolgoznom? A mágneses karkötőm berozsdásodott, vagy felolvadt, mindenesetre furcsa képet mutat… Most mi lesz az egyensúlyommal? A víz elfogyott, le kellene menni a boltba… Lelki szemeim előtt látom, ahogy rétegesen felöltözve, megyek le a lépcsőn, a cipőm talpa vékony, már a második lépésnél beázik. Állítólag nem sózzák az utat. Persze! Akkor az a folt a cipőm orrán, ahol kikopott a bőr, az minek az eredménye? Bemegyek a boltba, mindent veszek: kefir, avokadó, citrom, parenyica, jaj, most leárazták a vásznat, Vakondnak jó lesz festeni. Jövök ki, felcaplatok a harmadikra, basszus, a víz! Már ezt csinálom harmadik napja. Amiért megyek, csak azt nem veszek. Ilyenkor gondolom, ideje lenne megbarátkozni a csapvízzel… Neeee, lemegyek megint. Hátamon csorog a verejték, húzom a zsákmányt: a rekesz víz megvan. Olvasom a Félkegyelműt. Ha asztalnál, fáj a derekam; a babzsákban jó, de elzsibbad a karom; hason az ágyon fekve kimegy a karomból a vér és elgémberedik a nyakam. Már csak ötszáztíz oldal. Ebédidő. Csirke. Meghintem azt a kis libabőrös részét tárkonnyal meg római köménnyel, a bőre alá dugdosok pár fokhagymagerezdet, meglocsolom extra szűz olívaolajjal, és negyven perc múlva már rotyog a zsírjában, szinte liheg a bőrke, ahogy emelkedik föl, le. El is pirul a drága. Lássuk csak mi legyen a köret? A krumpli kivirágzott, éppen fel tudtam tépni a földről, annyira szimbiózisba került a csempével. Pár fáradt muslica is felszállt, de legalább megvan az orrfacsaró bűzforrás. A masni tészta?! Áááá, elfogyott! Tegnap csináltam az Ostyi-féle recept alapján póréhagymás tejszínes pennét. Tejszínes masnit. Barna rizs az van még! Picit megbolondítom olívabogyóval, hintek rá oregánót… Az elfogyott! Nem baj, majd lemegyek a boltba! Mi vigyorog ott a sarokban? Egy porcica! De hiszen tegnap porszívóztam. Még levendulás felmosóvízzel is átmentem rajta. Ez ám a házvezetőnők sorsa! Egyszer csak megáll a klaviatúra kattogása, és egy csillogó szemű Vakond rám tekint… Értem a célzást!

Jut eszembe, ma kedd van, na ennyire szerencsés ez a szerda!

Egészségügyi jó tanács:

3.) Ha paradicsomot ennénk, a csumáját úgyis ki kellene vágni, mert azt a szervezet nem tudja megemészteni. De akkor inkább szeljünk le belőle egy karikát, és a belsejével törüljük körkörös mozdulattal végig az arcunkat. Amíg főzünk, vagy készítjük a salátát, hagyjuk hatni. Majd langyos vízzel mossuk le. Ez feszesítő, gyulladáscsökkentő, vérpezsdítő egyszerre. Vigyázat, ha a vízleóra-olvasó furcsa arcot vág, akkor elfelejtettük lemosni a ránk tapadt magokat.

Szép Napot!

 

 

 

Előző bejegyzés:

Fekete Linda-2013.01.22.

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.