Színháztörténet sajtóban elbeszélve
Helytörténeti, színháztörténeti és sajtótörténeti kuriózum az Életünk irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat összevont 3-4. száma, amely a Szombathelyi Thália címet viseli. Az Alexa Károly szerkesztette folyóirat nem első ízben tesz kísérletet, hogy túllépve eredeti feladatán, némiképpen talán még a Vasi Szemle felségterületét is érintve, hasonló jellegű összeállításokkal jelenjen meg. A mostani összevont lapszám a szombathelyi színházi történéseket járja körül a kezdetektől, a tragikus bombatalálaton keresztül egészen a Weöres Sándor Színház alapításáig, működéséig. A szerkesztő nem tesz más, mint szemlézi a mindenkori korabeli sajtót, s a cikkeket, fotókat, hirdetéseket, plakátokat szisztematikusan beilleszti egy időfolyamba, amiből kirajzolódik az az izgalmas, szép, de meglehetősen bonyolult és gyötrelmes folyamat, amely elvezet végül, több mint száz éven át tartó huzavonák után egy állandó, szombathelyi, úgynevezett kőszínház létrejöttéhez, működéséhez.
Ehhez persze az kellett, hogy a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársai az évtizedek során olyan digitalizált sajtóarchívumot hozzanak létre, amely értelemszerűen nemcsak a színház témájában, de minden lényegi történésben kereshetővé teszi a Vas megyei, szombathelyi anyagokat. Pazar lehetőséget kínál kutatónak, szakembernek, sajtótörténésznek, helytörténésznek, de csak egyszerű érdeklődőnek is, s lehet, párját is ritkítja. Vasvármegye, Vas Népe, Savaria Fórum, Tér-Kép, Prémium Magazin és még számos más kiadvány fér bele látóterükbe, nyilván maga az Életünk, vagy a már emlegetett Vasi Szemle sem marad ki. (Kár, hogy a Szombathelyi Televízió archívuma ilyen szempontból komoly hiányosságokat mutat.) Ezt az adatbázist használva az Életünk könnyű helyzetben volt, hiszen csak válogatni kellett az érdekesebbnél érdekesebb információk, megjelenések, közlemények között. Az eredeti, gyakorlatilag fakszimilére hajazó látvány és dizájn, pedig sajátos hangulatot kölcsönöz a kiadványnak. A kétszeres digitalizálás, egyszer az archiválás, majd pedig a nyomtatás, néha ugyan ront az olvashatóságon, de ez a színháztörténet, helyi színháztörténet iránt érdeklődőket aligha zavarja. Sőt alighanem kifejezetten élvezetet találnak abban, hogy böngésszenek a cikkek, írások, fotók között. Van abban valami lenyűgöző, hogy a Vasmegyei Lapok 1879. szeptember 7. számában az első oldalon Színházunk ügye címmel jelent meg terjedelmes írás, amely a 2. oldalon folytatódott, s amelyben a szerző többek között ezt írja: „Az ember nemcsak a jelenben, s a jelennek él. Ha igaz, hogy a múlt képezi azon alapot, melyre építenünk kell, úgy való az is, hogy a késő jövő számára kell működéseinknek kiterjeszkedniük.” 2008 augusztusában pedig máris (s nincs ebben semmi irónia) bemutatkozik a Savaria Fórumban a WSSZ társulata. Majd az ezt a cikket közlő oldal mellett ott a 2009. január 16. 9700 című előadás plakátja. Zenés időutazás két részben, először, de nem utoljára. A színlapon többek között Szabó Tibor, Kiss Mari, Trokán Péter, Szerémi Zoltán, Németh Judit, Kelemen Zoltán, Bálint Éva, Csonka Szilvia, Orosz Róbert és persze Jordán Tamás.
130 év. Sok, vagy kevés? Döntse el kik-ki maga.
Az Életünk különszáma hiánypótló, és nemigen hagy hiányokat maga után. Talán ha csak azt nem, hogy szívesen olvastunk volna egy összefoglaló tanulmányt, elemzést Szombathely színházi életének alakulásáról. A rövid bevezető ezt nem nagyon pótolja. De talán ez is megszületik majd.