Képek az Útirajzok sorozatból

„Bakucz András voltaképpen fölöttébb hamar kialakította azt a saját világot, ami nyomban fölismerhetővé teszi mind elődei, mind kortársai között, amit egyéni hangnak is nevezhetünk. Ennek a puritán gondolkodásnak lényegi elemei: a képforma mint paszpartu, azaz: belső keret, a finom térhatásokat működtető fölület és általában a monokrómia (egy-egy földszín használata). Ebből a minimális képépítkezésből kell gazdálkodnia: szükséges és elégséges elemek variációjából.… a formák az ő bensőjében keletkeznek, onnét jönnek, és teremtenek egymással is titokzatosnak tetsző kapcsolatokat, noha a titokzatosságot mindenképpen föloldja a magabiztos szerkesztés (gondolok itt a reliefhatás, tehát a térbeliség minőségére, hangsúlyaira, a sík és a pozitív térbe nyitás egyensúlyára stb.), a képfölület birtokbavétele, a formahatárok gondos kijelölése. Azt látjuk, az új képek reliefszerűségei mintha már-már ornamentikus hatást követelnének maguknak, mintegy építészeti elemként óhajtanának létezni.” (Fábián László)

Az útirajz mint műfaj az irodalomban és a vizuális művészetekben egyaránt megjelenik: útleírás, úti jegyzet, melyben az író személyes benyomásait, hangulatait rögzíti, az építész „leskicceli” a utazásai során látott jellegzetes épületeket, városrészleteket. A útirajz feltételezi, hogy leíró, ábrázoló jellegű, azonban a kiállított képek absztrakt alkotások, melyek mellőzik a látható világ bemutatását, elvont nyelvi kifejezőeszközökkel beszélnek a belső, lelki történésekről.

"Képalkotó munkásságom folyamatában az útirajzok sorozat létrejöttét a látott világ elbeszélő ábrázolásától való elrugaszkodás szándéka, egy saját formanyelv megtalálásának igénye is vezette. A képek csak számozással rendelkeznek, a lényeg a képfelületen lejátszódó folyamatok, „szándékos véletlenek” által hagyott nyomokban rejlik: a formázott képalap erős megdolgozása, a hajtogatás, gyűrés geometriája, a lazúros festékfoltok, az egymásba mosódó földszínek és az áztatott vagy dörzsölt faktúrák játéka, egymáshoz való viszonya hordozza a mondanivalót. A képforma töredékes, archaizáló, néhol térképszerű – az alkotói fejlődés egy-egy állomása, a pillanatnyi érzések és gondolatok kifejeződése." (Bakucz András)

Az alkotó weboldala: Bakucz András

Időpont: 2015. január 30. 18.30 óra

Helyszín: Weöres Sándor Színház, Aula

A kiállítást megnyitja: Jordán Tamás

Megtekinthető: 2015. március 25-ig