Kiállítás Tóth István alkotásainak fotóiból

Megnyitó: 2011. november 6. (vasárnap) 15.30

Megnyitja: Dr. Zsámbéky Mónika, művészettörténész

Helyszín: Weöres Sándor Színház, emeleti előtér

Megtekinthető: 2011. december 4-ig, a belépés díjtalan.

A kiállítás a szobrászművész születésének 150. évfordulója alkalmából, a Tóth István Baráti Kör és a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület által szervezett megemlékezés, és egyben a Szent Márton Hét programsorozatának része.

A megemlékezés teljes programja:

15.00 Koszorúzás a szülőháznál (Mátyás király u. 6.)

Emlékező beszédet mond dr. Sáray Ferenc

15.30 Kiállítás megnyitó Tóth István alkotásainak fotóiból a Weöres Sándor Színházban

Megnyitót tart dr. Zsámbéky Monika művészettörténész

Zenei műsor: Mohl Gergely, a Grazi Operaház szóló csellistája

16.30 Emlékmise a Szalézi templom altemplomában (bejárat a Brenner Tóbiás körút felől)

Koszorúzás Tóth István sírjánál az altemplomban

Társszervezők: Szombathelyi Képtár, Szalézi Rendház, AGORA Szombathelyi Kulturális Központ, Weöres Sándor Színház

TÓTH ISTVÁN szobrászművész
(Szombathely, 1861. november 9. – Budapest, 1934. december 12.)

A Képzőművészeti Szövetség elnöke volt, magyar királyi kormányfőtanácsos, számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. 400-nál több kiváló mű alkotója. 150 éve született Szombathelyen vallásos, katolikus családból. Szülőházát a Mátyás király utcában emléktáblával jelölte meg az utókor.

1882-1890 között Európa egyik legkiválóbb mesterképzőjének, a bécsi szobrászati akadémiának növendéke. Legfőbb oktatója Zumbusch professzor volt, aki alaposságra, az apró részletek pontos kidolgozására tanított. A magyar növendékek közül Tóth István kitűnt tehetségével, egyedül nyert műveivel akadémiai és császári aranyérmet. Az akadémia elvégzése után professzora szerette volna maga mellett tartani, állást ajánlott fel neki, de ő hazajött. Tehetségét magyar szobrászként, hazájában kívánta érvényesíteni.

1891-ben megnősült, Butthinger Mária bécsi vallásos lányt vette feleségül. Műtermet a tabáni Várkertbazárban bérelt, ahol élete végéig – szemben Fadrusszal, Stróbllal és Zalával – egyedül alkotott oltárokat, szobrokat, domborműveket, síremlékeket, kisszobrokat, plasztikákat, majd utoljára lovas szobrot.

Művei az ország számos helyén megtalálhatók, például a Parlamentben, a Halászbástyán, a Millenneumon, a Központi Jegybank épületén, Nagyváradon, Szentesen, Szombathelyen, Sárváron. A Szegedi Dóm mintegy 140 alkotásával büszkélkedhet. Művei között van Szombathely több ismert szobra: Horváth Boldizsár, Szily János püspök, a székesegyházbeli Szent Márton herma, Éhen Gyula városházi mellszobra, Sárváron az I. világháborús emlékmű.

Tóth Istvánt katolikus hite, hazafisága, kimagasló tehetsége, szorgalma, szerénysége, segítőkészsége, a szülőföldjéhez való ragaszkodás jellemezte. A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület 2002-ben adta ki életművét bemutató albumát Tóth István (1861-1934) címmel.

Tóth István hazánk egyik legnagyobb szobrászművésze volt. Sírja a barát Foerk Ernő építőművész által tervezett szombathelyi Szent Quirin székesegyház altemplomában van, itt nyugszik feleségével együtt. Koporsóhelyüket márványtábla fedi, melynek zárólapján a felirat éppen olyan lényegretörő és egyszerű, mint életük volt: Sorsunk: az elválás – Hitünk: a viszontlátás.

(Összeállította: Ács Pál)