Kolbásztöltő misztérium

2011. május 24.
Biztos oka van annak is, hogy éppen a Szurrogátum delikátesz lesz Koleszár Bazil Péter következő szombathelyi rendezése. A júniusi bemutató a Mediawave társeseménye.

2009. december 8-a óta van műsoron a Jó pálinka itassa magát című előadás (műfaját tekintve irónia képekben ) a Weöres Sándor Színházban. A laza jelenet-füzért a fülszöveg szerint maga az élet írta, az alkotók - az író-dramaturg Schultz Sándor és a rendező Koleszár Bazil Péter legfeljebb egy kicsit segítettek neki. Mégpedig úgy, hogy saját bevallásuk szerint hosszú hónapokon át rótták a városi kisember mindennapi útjait, hallgatóztak és lejegyezték, amit hallottak (pályaudvaron, építkezésen, irodában stb.). Ezután már csak dramaturgiai beavatkozásra - a szövegek átfésülésére - volt szükség az előadás alapjául szolgáló szövegkönyv megírásához. A Jó pálinka... csetlő-botló humora nem Szombathelyen arat sikert elsőként - bárhol kerül színre, sokáig kitart mellette a közönség. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg varázsló, aki olyan pálinkát főzött, hogy ha abból ivott valaki, az utána mindenre tudta a választ. A recept elveszett, de ma is mindenki azt keresi... A receptek már csak ilyenek, elvesznek, elfelejtődnek (mint pl. a cseresznye feldolgozási módjának receptje Csehov Cseresznyéskertjében), mi meg nem tehetünk mást, mint hogy vágyódunk: egyszerre a tudás és az elveszett paradicsom után.

Ha a Jó pálinka... fordulatait az élet írta, akkor a következő Schultz Sándor-Koleszár Bazil Péter-vállalkozás alapjául a legmagasabb irodalom, Hamvas Béla Bizonyos tekintetben című 1961-es kisregénye szolgál. (A regény 1991-ben Szombathelyen is megjelent; akkor még Életünk-kiadásban.) Vagyis a Pótkolbász, avagy Szurrogátum delikátesz előtt tényleg nem árt bepálinkázni - ha Endrődy Krisztián kínálja abban az ellenállhatatlan kertésznadrágban, akkor úgyse lehet visszautasítani. De azért a Pótkolbász - és főleg benne a szurrogátum; az valami más. Hogy konkrétan mi, előbb-utóbb kiderül. Először is: alkotói tisztelgés Hamvas Béla előtt.

A Szurrogátum delikátesz 2009-ben - két másik Schultz Sándor-darab társaságában - szintén megjelent nyomtatásban, a Fekete Sas Kiadó gondozásában. Az alapszituáció szerint van egy hajó, amely ki tudja, mióta egy kikötőben vesztegel. A kapitány kolbászgyártásra adta a fejét - bizonyos Dömper kisasszony segédletével. Váratlanul megjelenik két régi ismerős: Mirabel és a Vendég. Különös perújrafelvétel, nyomozás kezdődik: vajon ki gyújtotta fel a 21. számú barakkot abban a táborban, ahol anno mindhárman megfordultak? A lényegi kérdések persze az ember, a létezés (sőt: a hiteles létezés lehetősége), a valóság, az igazság - hogy az mi - körül forognak.

Vagyok, aki vagyok. (...) Bizonyítani csak azt kell, ami nincs. Ami van, bizonyíthatatlan , mondja a Hamvas-regény egy passzusa, mindjárt filozófiai fénytörésbe helyezve a felszíni nyomozás-szituációt.

A szöveg annyira tömény és erős, körös-körül annyira festői a rendetlenség, hogy az egyelőre szövegpéldánnyal a kézben kristályosodó helyzetek is gyorsan valami furcsa, megfoghatatlan karneváli hangulatot teremtenek a színház tévéstúdiójában. Itt zajlanak az előadás előkészületei. A Vendég szerepében Bajomi Nagy György, a Kapitány szerepében Horváth Ákos rongyszőnyegben cipeli éppen a képzeletbeli és valóságos hajó tatjára Mirabelt - Orosz Róbertet -, a lehetséges tettest. Dirth - Endrődy Krisztián - és Dömper kisasszony - Varga Dóra - kolbászt töltenek. Edények, kupák, üvegek, húsdaráló (mint valami orvosi műszer vagy egzotiks élőlény), asztal, székek. Itt és most minden jelzés - a játéktér is.

A logikával sokszor bajban leszünk. Nem kell logikusan gondolkodni , mondja Koleszár Bazil Péter , miközben fontos problémává lép elő, hogy vajon a Kapitány a Vendég rendelkezésére bocsátja-e a saját királyi székét - nyilván a legkényelmesebbet a veszteglő hajón. Horváth Ákos szerint a Kapitányban nincsen benne ez a nagyvonalú gesztus. Alprobléma: ha mégis úgy dönt, hogy felkínálja a fotelt, vajon a Vendéget kíséri-e oda - vagy a fotelt tolja arrébb. Az asztalra szükség lesz, úgyhogy a fotel vándorol. Valahol kinn néha nyög egyet a haldoklónak látszó Mirabel. A Kapitány - az érzet kedvéért - fehér vászonból készült, fölköthető műhasat kap; így aztán fölösleges megmutatni, hiszen eleve ott van - csak használni kell.

Aztán amikor a sarokban nyöszörgő Mirabel egyszer csak megszólal, és jól érthetően azt mondja, hogy Piros bugyelláris - akkor a rendező próbaszünetet rendel el. Mi lesz ebből?

A kolbásztöltés és a létezés misztériumának elsőként június 10-én lehet részese a közönség a Weöres Sándor Színházban. Majd meglátjuk, hogy ki tud a sorsával lépést tartani.

 

szerző: forrás: Vas Népe (szerző: Ölbei Lívia), fotó: Mészáros Zsolt
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.