Könnyű préda, nagyvadakkal

Nagyvadak a színen: Udvaros Dorottya - ő a játssza a címszerepet - éppen a poén természetéről beszél; lenn, a nézőtéren laptoppal az ölében lesben áll (ül) a szerző. Ezúttal nemcsak a színdarab írója kortárs (ízig-vérig), hanem a tematika is. Bár, ha máshonnan nézzük, a téma tulajdonképpen örök: hányszor megesett már a történelemben, hogy a gazdag - ráadásul nagyon is jó karban lévő - özvegyet hirtelen körüldongják a zsákmányt szimatoló férfiak. Ez a Könnyű préda című - zenés! - komédia, amely a közönség internetes ötletelése nyomán született. (Az internetes ötletelés ötletgazdája pedig a rendező, Schlanger András. Az internetes közvetítés - a netkomédia - most megfelelő anyagi kondíciók hiányában elmarad, de a megyeháza udvarára jegyet váltó "hagyományos nézők" karneválszínházi menetrendjét ez a tény az égvilágon semmiben nem befolyásolja.) Szóval, ötletelés. A köz úgy kívánta, hogy az idei nyári előadásban mindenképpen legyenek párkapcsolati konfliktusok, generációs ellentétek, valamint okvetlenül játszódjon Szombathelyen, úgyhogy a komédia megírására felkért drámaíró-műfordító-dramaturg Lőrinczy Attila - aki egészen bensőséges kapcsolatot tart fönn pl. Shakespeare-rel - a fenti kritériumok szellemében látott neki a munkának.

A Könnyű préda főhősnője - maga a könnyű préda - tehát egy középkorú szépasszony, aki harminc évnyi házasság után éppen most temette el harminc évvel idősebb férjét, a dúsgazdag építési vállalkozót. Vagyis "hatalmas örökség birtokában, még csaknem gyönyörű nőként kezdhet új életet." Jelentkező van bőven. Klárika szenvedélybeteg mostohafia - ő Orosz Róbert -, a fiú Floridában élő rockzenész barátja - Szerémi Zoltán -, a költői lelkű idős nőgyógyász - Jordán Tamás -, az elhunyt férj legjobb barátja, aki milliárdosként is visszasírja a Kádár-rendszert meg a munkásőrséget - Hollósi Frigyes -, és akkor az ambiciózus fiatal szívtipróról - Zayzon Zsolt - még nem beszéltünk. A történetben megjelenik továbbá két pitiáner gengszter, egy erdélyi kislány a csíki havasokból, tiszteletét teszi a római légió - és az előrejelzések szerint az egyre fokozódó helyzeten még az özvegy sógornője sem lesz képes úrrá lenni, pedig csodás képességű, tisztánlátó médium. Na, ő Lázár Kati.

Amikor beosonunk a nézőtérre, Patek Péter - Szerémi Zoltán - egyrészt pont bevallja, hogy csak a szabadság, szerelem - e kettő kell nekem , másrészt a vetélytársak legnagyobb döbbenetére bejelenti, hogy elviszi Klárikát - pardon: Claire -t - Floridába, ahol festőnő lesz belőle, ha ahhoz van kedve. Schlanger András arra kéri Richter urat - Hollósi Frigyest -, hogy tekerje ki Patek karját, és nyomja le a fejét az asztalra (nyilván a munkásőr-reflexek lépnek ilyenkor működésbe). Dr. Zám - Jordán Tamás - rágyújt egy Ady-versre. Elment, nem látom többé már soha... Klárika mindenkit megnyugtat, hogy a férje vagyonából csak annyit kér, amennyi "harminc év után jár" ; "az élvezeti jog, vagy mit tudom én."

Már most fogadásokat lehetne kötni arra, hogy az élvezeti - esetleg élvezési - jog nem lesz másé, csakis a közönségé. (Persze az se mellékes, hogy Klárika sorsa hogyan alakul. Egyelőre zeng a férfias varjúkórus: "kleer, kleer, kleer... ") A szünetben Lőrinczy Attila illatos-dallamos mondattal kínálja meg Udvaros Dorottyát - "Maga beszél, maga mirelitmálnás?" -, aztán érdeklődésünkre arról beszél, hogy számára mindig inspiráló, ha tudja, hogy kikre írja a szerepeket: "Hallom a hangjukat közben." Ezért vagy másért, de a próbán szinte tapintható a derű. Lázár Kati azt mondja, jó itt lenni.

Szerző, szöveg, színpad

Lőrinczy Attila azt tartja, hogy "a darab csak az előadás fele." Szeret jelen lenni a próbákon: nem azért, őrködjön a szöveg fölött - hanem mert ott derül ki, hogyan működnek a szituációk, a dialógusok. A Könnyű préda sorsát megjósolni persze nem lehet: "Az biztos, hogy szerettem írni ezt a darabot."