Kovács Gergely-2012.11.21.

2012. november 21.
Tengermély tisztelettel üdvözlöm kedves olvasóinkat! Felnőtt ember lettem.

 

Egy kétszobás albérletet tartok fenn a lakótársammal, Balázzsal, aki szintén idén szerződött ide (vissza) Szombathelyre. Enyém a nagyobb szoba, ami miatt kicsit lelkifurdalásom van, de azért mégis csak jogos a felosztás, hiszen ő tavasszal nagyon keveset lesz itt, akkor pedig egyedül fogom fizetni az egész kéglit. Meg hát mondta is hogy szívesen megy a kicsibe. Azért egy hét után mégis megjegyezte hogy nálam mennyivel jobbak a függönyök, mint nála. Ismerkedem a gázkonvektorral, vízbojlerrel, hogy mit, hova kell állítsak az optimális fogyasztás érdekében. Jobban megy, mint reméltem. Öt napja nem söpörtem fel, kezd elég elhanyagolt lenni a járólap, de hát elfoglalt vagyok. Blogot vezetek, inast próbálok, és kikapcsolódni is kell időnként.
Huszonhárom óra huszonhárom a pontos idő, állítólag ilyenkor lehet valamit kívánni, de nekem ez sosem vált be, így direkt nem kívánom azt, amit szeretnék, hogy teljesüljön. A szobámban ülök törökülésben. Említettem a konyhai járólapokat, és hát itt sem sokkal konszolidáltabb a helyzet.
Nincs valami égbekiáltóan jó kedvem. Kaptam nemrég egy telefont amiből kiderült, hogy meghiúsulni látszik egy előadás, amit a kispesti börtönben játszanánk. Raboknak. Ez a darab, sok egyéb mellett bűnözők bukásáról szól, fontos lenne szerintem látniuk. Attól függetlenül, hogy van bennem egy jó adag félsz, mégis erősebb a kíváncsiság, hogy milyen egy előadást raboknak eljátszani. Izzik bennem az a naivnak mondható elképzelés, hogy, ha akár egy embert is, aki ott, ül el tudunk gondolkodtatni önmagán, vagy az életén, akkor valami nagyon fontosat tettünk. Rá lehet persze mondani: megérdemlik, minek nekik még színház is? Ez szintén egy jogos megközelítés, de ezek az emberek egyszer kijönnek. Mi garantálja hogy nem kerülnek vissza valami még elvetemültebb dolog miatt, amit mással csináltak? Szerintem semmi. Talán az egyetlen lehetőség, ha a bent töltött idő alatt kapnak némi útbaigazítást, nevelést, ami a kilencvenöt százalékukra nem lesz semmilyen hatással. Azt képzelem, hogy mi az esélyes öt százalék miatt mennénk be, növelve egy kicsit az esélyt arra, hogy újra ember legyen belőlük. Szentimentálisan önzetlennek hangzik, de azért mégis kicsit önző...

 

 

 

 

 

 

Előző bejegyzés:

Kovács Gergely-2012.11.20.

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.