Kristóf Roland-2013.04.20.
Utazás
(5.)
13 óra. Az eső már csak szinte észrevehetetlenül szemerkél, halkan huppan a szélvédőn. Ilyenkor a gangon ülve nagyapámmal mindig nagyot sóhajtottunk, de nem bánat hangok voltak ezek, hanem amolyan elégedett halk jelzései annak, hogy valamilyen oknál fogva megkönnyebbültünk. Az öreg kezében egy légycsapó volt. Méltóságteljesen tartotta kezében, mintha csak egybeforrt volna vele, noha egyetlen legyet sem vadászott le vele soha. Csak úgy fogta. Ilyenkor sosem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak ültünk és néztük, ahogy elvonul a vihar. A madarak újra dalra fakadnak, langyos szél lebegteti a levegőt, béke van. Elment a vihar, aminek szele kisöpörte a fulladt levegőt, elverte a leülepedett port. A jöttét jelző szél sejtelmes volt, mint a buszmegállóban ülő, lehunyt szemű férfi, földig érő villámjai ébresztőek és koncentráltak, mint tomboló erejének centruma, távozása reményt adóan tündöklő volt, mint a benzinkút parkolójában álló anya, ölén gyermekével. Mint egy utazás, amit a megtisztulás hívott életre, mintha egy tiszta isteni létezést szolgálna, utazás, ami az Egyhez vezet. A kocsi ablakát egy résnyire nyitom, érzem az eső illatát. A távolban egy város vonalait látom körvonalazódni. Szombathely. Az utazásom hamarosan véget ér. Hirtelen elragad az aggodalom, édesanyám szavai jutnak eszembe, majd a Védáé, aztán Béláé: „Légy éber!” Mindhárom kérdés egy, így a válasznak is egynek kell lennie, de a fejemben hirtelen millió gondolat támad, majd a felismerés a millió az még nem az Egy. Az utazás még nem ért véget. Viszont talán előre lendített, távolabb a soktól és közelebb az Egyhez. Megcsapja az orrom az előttem haladó autó tipikusan magyar benzingőze. Igen, megjöttem. A párom már vár, hiszen itt Ő a családom. Nagyapám egyszer azt mondta: „Fiam érj haza!” Hogy haza értem – e? Éber vagyok? Az Egynél járok? Még nem. De utazom!
„ A lelkek minden világévben újra meg újra kirajzanak, aztán a tartályba visszatérnek. A felébredt lélek azonban nem a tartályba kerül, hanem Brahmannal egyesül. „Halhatatlanná lesz a halandó.”
(Hamvas Béla)
Hiányzol nagyapa.
Előző bejegyzés: