Lévai Tímea-2013.01.30.
Már említettem az első blogomban, hogy meglátogatott a barátnőm. Olyan ritkán találkozunk a nagy távolságok miatt, hogy reggel fél hatkor vettük észre, hogy kissé elbeszéltük az időt, és le kellene feküdni. Vannak olyan témák, amiket egy telefonos beszélgetésben fel sem hoz az ember. Meg kell egy kis idő is, hogy egy fordulatszámon pörögjünk, még akkor is, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek. Az egyórás beszélgetéseknek azért nincs sok értelme, mert az ember épp csak megfutja az udvariassági köröket, és mire újra felvesszük egymás életével kapcsolatban a fonalat, már búcsúzhatunk is. És az emberben ott marad a „találkoztunk, de kár hogy nem tudtunk úgy beszélgetni, mint régen” érzés. Pedig fontosak vagyunk egymásnak, és mégis milyen nehéz a legegyszerűbbnek látszó dolog: jót beszélgetni. De ez esetben ez megtörtént, mármint a baráti beszélgetés, ami nem csevegés!
Szóval arra szeretnék mindenkit sarkallni, hogy szakítson néha időt azokra, akik fontosak számára, és töltsön velük minőségi időt, amikor csak rájuk figyel! Megéri az áldozat, akkor is, ha emiatt esetleg fáradtabbak leszünk másnap, vagy valami kimarad a házimunkából. Néha a lelkünkre is gondoljunk, ne csak a testi, vagy anyagi szükségleteinkre, mert életünk legszebb ajándékai mégis csak az emberi kapcsolataink lehetnek!
Jó beszélgetést mindenkinek!
Előző bejegyzés: