Madárkalitkába zárt komédia
Első pillantásra is magával ragadó a díszlet, a színpad zöld fényárban hömpölyög, középen egy gigantikus vas körerőddel, benne díszletekkel, attól balra egy veterán, szocializmusból szalajtott motorral, jobbra egy paddal. Egyszerű, mégis sokatmondó, nem könnyíti meg a közönség dolgát. A forgószínpad alkalmazása most is jó ötlet volt, amellett a szinteltolásokkal (gyakran használnak létrát a darabban) valamelyest megnyújtják a teret. A vaskalitka ajtainak ki-be nyitogatásával pedig a közönséget néha közelebb húzzák a színhez, néha kizárják belőle, amitől csak fokozzák a történet mozgékonyságát. Ez Molière a XXI. században, mindenféle giccs és kacifánt nélkül, Valló Péter irányítása alatt, emészthetően, frissen és melegen Szombathelyen tálalva.
A nyitókép amiben Arnolphe, vagy más néven De La Souche úr (Jordán Tamás) becammog középre, mögötte az óriás madárkalitkába zárt nevelt, feleség-jelöltje, Ágnes (Csonka Szilvia) hintázik, egyszerre bizarr és elgondolkodtató, jelen korunkban legalábbis biztosan. A precízen megvilágított arcokat, olykor-olykor hangeffektek és visszhangok kísérik, nem túlozva, csak nyomatékosítva a jelenetet. Nagy horderejű monológok és intenzív dialógok követik egymást, pörögnek a képek, egyik esemény váltja a másikat. Mégis a mű annyira könnyű, hogy szinte úszva sodor bele mindenkit. A tréfás, sőt a néhol túlgesztikulált részek pedig súlytalan táptalajt adnak a verselő szövegnek. Az első körben zsarnokinak tűnő férj féltékenysége inkább humoros, mint tragikus. A sokszor ironikus felnagyítások emellett görbe tükröt állítanak a karakterek elé, valahogy szerep a szerepben érzése támad az embernek. Egészen furcsa egyveleg, de mindenesetre jó nézni. A színészek hibátlan játéka pedig újabb okot ad arra, hogy ahogy eddig is, úgy ezután is érdemes legyen színházba járni. A két felvonásos mű amúgy a tavaszi szezon utolsó nagyszínpadi előadása. Ajánlani a darabot?- Mindenkinek! De miről is szól valójában A nők iskolája?
A történet szerint Arnolphe úr már gyerekkorában örökbe fogadja Ágnest, akit a külvilágtól elzárva nagy becsben nevelget. A terve, hogy később majd nőül vegye, így az engedelmesség és a tisztelet Ágnes számára evidens fogalmak, erényes nőként ő lesz a tökéletes feleség. Magas falakkal szegélyezett házában tartja szinte fogolyként a lányt, aki az úr szolgájával és a cselédjével él együtt. A szolga, Alain (Endrődy Krisztián) és a cseléd Georgette (Alberti Zsófi) egymásba habarodva, minden visszafogottságot mellőzve, kellő vehemenciával élik mindennapjaikat és szolgálják a párt. Ők amúgy a „börtönőrök", akik nem végzik olyan profin a feladatukat. Arnolphe úr távollétében Ágnes szabadsága híján az ablakon át megismerkedik egy fiatalemberrel, Horace (Kálmánchelyi Zoltán) pedig rögtön udvarolni kezd a csinos hölgynek.
A komédia egyik fonalát az a csavar adja, hogy Horace éppen Arnolphe úrnak újságolja el, milyen szépségnek udvarol. És nem is egyszer! Arnolphe úr viszont nem fedi fel Horace előtt ki is ő valójában, így a fiatal a tudta nélkül teregeti ki elképzeléseit. Így esik meg, hogy az úr fokozott óvatosságra inti a szolgáit, hiszen nem hagyhatja kirepülni a madárkáját. Horace előbb próbál belopakodni, majd létrán merészkedik fel szíve hölgyéhez, mégis minden meghiúsul.
Közben Arnolphe úr Ágnesnek adja a nők tízparancsolatát, amiben a legfőbb női erények kaptak vastag betűs szerepet, ezeket kellene betartani a lánynak. De az érzelmek szabadságának ez nem vetett gátat, Horace udvarlása nem tévesztett célt, akármennyire is törekedtek arra, hogy feladja (titkon, ballonkabátban, napszemüvegben püfölték el - ez az egyik legszórakoztatóbb jelenet).
Ez sem volt elég, bekötözött fejjel, szinte fél holtan is sikerül megszöktetnie Ágnest. Narancssárga motorján, kékes füst kíséretében sietősen kereket oldanak. Mikor Arnolphe úr ráeszmél, hogy Ágnes nincs otthon a sors újra közbeszól. Horace nem tudja hol rejtegetni szerelmét, így éppen Arnolphe úrra bízza a lányt. Ekkor derül fény az igazságra.
Megálljt mégsem tudnak maguknak parancsolni a fiatalok. Majd színre lép Chrysalde (Szerémi Zoltán), Arnolphe úr barátja, Chrysalde sógora, a zseniális amerikai akcentussal ellátott Enrique (Kelemen Zoltán) és Horace apja, Oronte (Trokán Péter) egy nyúlfarknyi szerepre. A helyzet azonban változatlan marad, Arnolphe úr nem tudja visszaszerezni Ágnest, így a happy end kijelentés elhamarkodott volna. Persze nézőpont kérdése az egész.
Vonatkozó cikk: