Mertz Tibor-2013.01.15.

2013. január 15.
Arra gondoltam, hogy ezt a blogsorozatot felhasználom, hogy olyan, számomra különösen fontos színházi (mi más) emberekről írjak, akik a közelmúltban hagytak itt minket. Felemlékezések.

Ruszt

Időben nagyon keveset kaptam belőle. Egy év Népszínház stúdió és két alkalommal játszottam rendezésében. Mindkétszer a Szegedi Szabadtérin.

De! A kevés idő ellenére nagyon sokat kaptam tőle. Első és talán legfontosabb tanárom volt pályám során.(Egyébként a társulatból még Jordán és Trokán is mesterének vallja.)

Nélküle biztos nem lennék az a színész, aki. Megkockáztatom, az az ember sem.

Ahol megfordult erős közösség alakult köré. Csapódtunk hozzá élvezettel és kíváncsisággal. De nem csak mi, akkori "kicsik", hanem az akkori nagyok, és komolyak is.

Úgy tanított, mint a keleti tanítók: az együttlétben, kötetlen társaságban. És bizony elejtett bölcsességeiből - ő nem annak szánta, de jött belőle - sokra emlékszem, és érvényesnek tartom ma is.

Imádott élni. És imádta a színházat. ( A "mit szeret a legjobban a színházban" történetét nyilván sokan ismeritek. Ha nem, kérdezzétek Tamást! :)

Összemosta az életet és a szakmát. Ezáltal megnemesítve mindkettőt.

Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy kaptam Ruszt Józsefből.

Ja! És olvassátok el a Színészdramaturgiát és a naplóit!

 

 

 

 

Korábbi bloggerek bejegyzései itt!

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.