Mertz Tibor-2013.01.19.
Frici
Róla a legnehezebb írnom. Időben i,s és a kapcsolatunkban is túl közeli a hiány. Barátom volt.
Még soha nem tapasztaltam, hogy ilyen sok ember, ilyen mélyen gyászoljon, sirasson valakit, mint az ő esetében. Aki csak egyszer is beszélt vele, már szinte hozzátartozójának tekintette. Maga volt a közvetlenség. Meg a szeretet. - Ez a szó nála értelmet nyert. És bája volt. Bizony! Lehet, hogy meglepőnek tűnik ez a jelző vele kapcsolatban, de így igaz. Akármilyen bumfordi, rendetlen volt, soha nem haragudott rá senki (mert nem is lehetett), csak mosolyogva emlegettük.
Hatalmas köteg újsággal jelent meg reggelente a büfében. A büfé egyébként is élete talán legfontosabb terepe volt. Nem véletlen, hogy 70. születésnapi ajándékként egy bőrfotelt kapott a megszokott helyére. Amit persze nem szeretett. Frici nem volt bőrfotelos fajta.
Lelkesen vitatkozott politikáról. Soha nem indulatból érvelt. Ellenben sok humorral. Vitapartnerei kifejezetten élvezték a vele szembeni szellemi csatákat. Hej, ha a nagy politika is Fricisen zajlana!
Nagy szívű ember volt. Bármilyét odaadta volna barátainak, vagy a rászorulóknak. Sokszor be is csapták (több történet kering ezekről), de nem tudták elvenni a kedvét. Boldogan adott.
A gyerekek nagy kedvence volt. Nem véletlen, hogy ő volt a nemzetis Mikulás. Az én gyermekeim is rajongtak érte, attól kezdve, hogy megismerték.
Ahol megjelent, mágnesként vonzotta a társaságot maga köré. Humora és stílusa egyedülálló volt. Sokat nevettünk a közelében.
Biztos vagyok benne, hogy kutyái is boldogok voltak, hogy Frici jutott nekik gazdaként. Igen szerencsés kutyák voltak. Mert jó soruk volt. Rengeteg szeretetet kaptak.
A közönség is méltán szerette.
Egy rövid történet: Jordán az Ötödik pecsét rendezése közben: - Frici! Ha így játszol, a közönség azt fogja mondani, milyen jó színész ez a Hollósi Frici. De én azt szeretném, ha úgy játszanál, hogy azt mondják, milyen jó Béla kolléga (ez volt a szerep neve).
És Frici az volt. Jó Béla kolléga, jó Vangold a Vesztegzárból, jó Járai őrnagy a Kisvárosból. Bármelyik szerepében annyira önazonos volt, hogy szinte nem is játszott, hanem volt, aki kellett, hogy legyen.
Frici úgy maradt még bennem, mint amikor közeli hozzátartozónk megy el. Aki aztán fontos viszonyítási pontként velünk marad. Vissza-visszatérően eszünkbe jut, mit tenne, mit mondana most.
Zavarban volt az ismertséggel, a hírnévvel. Jól érezte magát "kis emberként". De bennünk, nagyon sokunkban az egyik legnagyobb (és itt muszáj talán közhelyesen betűformát váltanom) EMBER HOLLÓSI FRICI.
Előző bejegyzés:
Vonatkozó cikk: