Mindenki olyanban, amilyet megérdemel: Irokéz Selection No.9
Legutóbb A félkegyelmű-premier előtt nyílt kiállítás az emeleti előtérben, az Irokéz Selection No.9 válogatója maga a kortárs gyűjtemény tulajdonosa.
Pados Gábor egyrészt nyilván a bőség zavarával küzdött, másrészt könnyű dolga volt, amikor az előadásra ráhangoló műveket keresett: Dosztojevszkij kérdései ma is érvényesek. A kiválasztott hét alkotást Szilárdi Béla festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe, nemcsak a kolléga jogán, hanem szentpétervári élményekkel is fölvértezve. Mint mondta: többször megadatott neki, hogy ellátogasson a város Mescsanszkaja negyedébe, ahol minden Dosztojevszkijt idézi.
Az Irokéz-tárlat és A félkegyelmű között kapcsolódási pontokat keresve pedig megjegyezte: a Miskint jellemző "állandó idegfeszültség" az itt kiállító művészekre is érvényes lehet, de amíg Miskin "az érzékszerveivel gondolkodik, csak él és semmit sem absztrahál", addig a mai művészek nem lehetnek meg "a gondolat élményszerű feldolgozása", az absztrakció képessége nélkül.
Szilárdi Béla minden kiállítónak juttatott egy-egy megjegyzést: Tarr Hajnalka Doboz című "tűzőkapocs-erdeje valójában festményként működik". Batykó Róbert Kés 03 című képe "a valóságból indul", Uglár Csaba (Cím nélkül) "az anyaghasználat meghökkentő sokszínűségével jeleskedik", Gerber Pál "lágy festőisége képrejtvényekre emlékeztet" (Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel), Kis Róka Csaba Szomszédok című képe arról beszél, hogy "a zsenialitás néha elrettentő", Szarka Péter Nektek 8 című munkája azt mutatja, hogy "a festészeti helyzetek szabadsága és a szoftver korlátai között drámai feszültség lappang", Kovách Gergő Kezes róka című művében "könnyedség, játékosság" van. (Ráadásul egy kis róka A félkegyelmű-előadásban is fölbukkan.)