Nagy Cili-2012.10.05.
A nap nagy része édes semmittevéssel telt, a zumba szót többé ki sem ejtem a számon... Higgyétek el, meg kell jól becsülni ezeket a napokat, amikor az ember lánya büntetlenül pizsiben maradhat, akár délutánig. Én pedig kijelentettem, ma én addig nem vagyok hajlandó átöltözni, amíg nem indulok be a színházba premiert nézni. És amit én mondok, az úgy van. (Kivéve a zumbát...) Jácint szerencsésen lefoglalta magát Péter barátjával és a fotózással. Ugyanis indult egy fotópályázaton, ahol naponta új és újabb témát adnak meg, amit aztán, 24 óra alatt teljesíteni kell. Ma Péter volt a segítségére, el is mentek délután, hogy keressenek egy megfelelően magas épületet, ahonnan messze ellátni, és Péter ugrik, Jácint fotóz. A téma ugyanis az, hogy "ugrás". Ez eddig rendben is van, én addig nyugodtan tudtam itthon filmet nézni, cicákkal összebújva, aztán szép komótosan készülődtem az estére. Egyszer csak gyanús lett, hogy Jácint miért nem jön, pedig mindjárt 6 óra, az előadás pedig 7-kor kezdődik. Felhívtam. Kiderült, hogy valahol egy tízemeletes tetején vannak, és pont most jók a fények, de azért sietnek és jönnek, sőt, ne izguljak Péter bevisz minket a színházba. Oké. Időben hazaértek, gyors átöltözés, én is kész voltam, be az autóba, még csak 6 óra 40, időben vagyunk. Hoppá Peti, itt kellett volna bekanyarodni, nem baj így is jó. Köszi Péter! Még most is időben vagyunk, jegyek megvannak, oh, még egy cigire is van idő. Szuper!
Előző bejegyzés: