Néhány tájékoztató szó a „Zarándokének, avagy a színház elfoglalása” című előadáshoz
2002. október 23-án néhány tucat állig felfegyverkezett csecsen férfi és nő megszállta a moszkvai Dubrovka színházat egy teltházas zenés darab esti előadása alkalmával és túszul ejtett 763 civilt: a teljes közönséget és az előadás színészeit valamint minden közreműködőjét. A túszejtők kézi lőfegyverekkel és telepíthető bombákkal, valamint testükre kötözött robbanóanyagokkal szerelték fel magukat, céljuk e merénylettel a nemzeti függetlenségi harc támogatása volt.
Amit mi, a WSSz mostani előadásában ebből a dokumentum-drámából felhasználtunk, az egy képtelenül egyszerű, de fölöttébb emlékezetes tény: a terroristák fegyvereikkel, bombáikkal egy élő előadás kellős közepébe sétáltak be, - semmi dramaturgiai-rendezői megfontolásra nem tekintve, s mégis részévé váltak az aznap esti (mellesleg: zenés-táncos) előadásnak.
A „Zarándokének” is zenés darab, de feltehetően súlyosabb, mint az a revü, amit az eredeti terroristák szemeltek ki maguknak, témája az a legkülönbözőbb archaikus társadalmakban létező (s itt-ott talán máig élő) hagyomány, amelynek értelmében – a súlyos létfeltételek miatt – halálra ítélik az öregeket: ne pusztítsák haszontalanul az élelmet.
El ne feledjük: a Dubrovka színházat, annak idején, az orosz belső terrorelhárítás egyetlen nagy ívű gesztussal szabadította fel: nézőt, művészt és terroristát, altatógázzal elgázosítva.