Németh Judit-2013.04.10.
2013. április 9.
Tegnap elmentem a házunkhoz, a Balatonon. Illetve már csak a házam, hiszen édesapám is meghalt már. Elmondhatatlan mit érzek, mikor visszamegyek, és kinyitom az ajtót. Hideg, poros lakatlanság.
A kert viszonylag jól megúszta a hosszú telet, csak egy nagyobbra nőtt tuja dőlt ki. Apám kertje! Mindig a csodájára jártak, olyan rendben tartotta!
Ma pedig,....hm.... már alig van benne valami. Amit lehet, mindent kiszedtem, és befüvesítettem a sóska, az eper, a zöldségek helyét. A szőlőt is kénytelen voltam "eltüntetni", ezért különösen szégyellem magam! Ami megmaradt: meggy, szilva és néhány barackfa, rózsák.... Legalább ezeket meg kellene metszeni, csak nem nagyon értek hozzá.
Azért, nekiállok az egyik barackfának, mert kinéztem a netről, hogy kb. mit kell csinálni: 3 rügyet meghagyni, a koronát belül ritkítani... stb. Nagyjából egy óra alatt a fa feléig jutok. Háát, ez így sokáig fog tartani! Minden ágacska körül felmerül valami probléma, rengeteg kérdésem lenne, de.... már nem tudom megkérdezni az aputól. Biztos azt mondaná, hogy ne szerencsétlenkedjek, hogy nem kell nekem ezzel foglalkozni, nálunk a nők a házon belüli munkákat végzik! Valóban, főzni megtanultam anyukámtól. Azt mondják, jól!
Kétségbeesetten töröm a fejem, hogy hogyan kezdhetnék valamit ezzel az egésszel.
Előző bejegyzés: