ugrás a tartalomra

Oda nekik az oroszlánt is

2012. augusztus 20.
A Karneválszínház ma már a WSSz nyári színháza, amely úgy él önálló életet, hogy szorosan kapcsolódik a karneválhoz: az idén megint tematikusan is beszáll az esedékes történelmi időutazásba. De az is lehet, hogy nem.

Olyan, mint egy üde, fölszabadító, mindent átmosó, minden feszültséget föloldó nagy nevetés: a Weöres Sándor Színház színészei vékony jégen járnak, amikor a világot elmesélő Átváltozások-folyamból kiválasztanak hármat, aztán kb. másfél órán át azt játsszák, hogy ők akkor most készülnek a karneválszínházi Ovidius-előadásra; és jaj, mi lesz ebből. (A Beugró és a Lehetetlen találkozása a Megyeháza udvarán.) De nem szakad be a jég: van annyi ötlet, van annyi muníció, és van annyi szeretnivaló önirónia, hogy a közönség boldogan belemegy a játékba. Talán ez a legfontosabb: a színészek rálátnak önmagukra; és nevetni is képesek azon, amit látnak. Aztán egyszer csak fölsejlik egy okos Mátyás-mese a színen: Eszenyi Enikő jön is, meg nem is. De inkább jön. És hoz.

Karneválszínház - Ovidius: Átváltozások (Fotó: Mészáros Zsolt) / Mészáros Zsolt

Az eredeti koncepció szerint az egyik évben ókori, a másik évben középkori témát-szerzőt dolgoz föl a Karneválszínház, ezzel is illeszkedve a "karneváli időutazáshoz". De hát a színház mindig itt és most érvényes (különben megette a fene). Tavaly például abszolút kortárs darab született, megnevezhető szerzővel (Lőrinczy Attila: Könnyű préda). Ebből a szempontból az idei Átváltozások-bemutató a másik véglet: bár a társulat eldugott benne három Ovidius-történetet, ennek a komplett szövegkönyvnek minden rezdülése az Andy Hefler által vezetett közös munkából, a személyességet sem nélkülöző rögzített improvizációból jött létre. Van benne időutazás is! És bár a színészek (a magyar hagyományok szerint) összében-egészében mintha még mindig jobban bíznának a jó öreg szószínházban, mint a fizikális színház erejében, mindenestül üdítő és szórakoztató az eredmény. (Ha túlzásba viszi a bérletreklámot, Jordán Tamást be is lehet fagyasztani.)

Az elmúlt években a karneválszínházi koncepció fontos pontja volt a húzónév-elmélet, amely szerint "híres színész" nélkül karneválszínházi bemutató márpedig nem létezik. Na, most ez is megkapja a magáét. Szabó Győző hol bokorból kiugrasztott Zeusz ("jövök-megyek, teremtgetek"), hol Endrődy Krisztián szinkronhangja, hol Szabó Győző, aki a híres Szabó Győzőt játssza; aki egyszer csak végképp elszabadul. Persze, hogy rajong érte a slusszpoénként berobbanó tökéletes Eszenyi-hasonmás: Bokor Noémi. Oda neki az oroszlánt is!

 

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Szabó Győző és Eszenyi egyszemélyes karneválszínházi beugrója

"Mi ez a síri csend?"

 

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)