Poppre Ádám-2012.11.15.
Ma viszont a „mániákról” lesz szó! Hobbiról, és arról ami már több mint hobbi. Azért beszélek mániáról, mert sok mindenben átesem a ló túloldalára. Hát nézzük ezeket a „mániákat”!
Ha a zenét anya szerettette meg velem, és a művészetek iránti fogékonyságomat is tőle örököltem, akkor a hobbiajim nagy részét biztosan apának köszönhetem. Ő ismertette meg velem a motorsportot (és autósportot)! Úgy nőttem fel, hogy már egész kicsi gyerekkorom óta motorok vettek körül, ami nem csoda, hisz apa igazolt Enduro-versenyző volt. Ahogy lehetett, én is megtanultam motorozni (bár jogsim még most sincs rá). Kaptam egy kis építésű Simson-motoros csodagépet és az utcánkban, kertünkben tanultam meg rajta motorozni. Aztán jött a nagy falat! Egy Cross-motor!!!! Ez már nem volt akármi! Sokat jártunk apával erdőkbe, homokbányába és mindenhova, ahol csak ki lehetett használni ezeknek a gépeknek a teljesítményét!! Fantasztikus volt! Aztán sajnos eladtuk őket, mert már egyikünknek sem volt elég ideje rá, és nem használtuk ki eléggé. Ma is van két utcai motorunk, de már szinte csak apa motorozik. Én azóta sem tettem le a motor jogsit, Szombathelyen meg amúgy sem tudnám hol tárolni. Úgyhogy maradt a Tv. Abban nézem a különféle motorversenyeket.
Apával van még közös „mániánk”: a Forma 1! A Forma 1 minden vasárnapi ebéd megrontója! Hiszen mindig akkor vannak a futamok, mikor végre együtt lehetne a család. No, de azért ebből nem adódnak túl nagy gondok. Mióta az eszemet tudom, otthon nézzük a Forma 1-et. Kezdetben nem igazán tudtam vele mit kezdeni, de aztán teljesen belebolondultam! Apa imádta Alain Prost-ot, és nem szerette Sennát, de akkor én még nem voltam nagy F1-rajongó. Én úgy 1996 óta követem teljes figyelemmel a sorozatot, és hát nekem is megvannak a nagy kedvenceim: Häkkinen, Raikönnen, Alonso, Button! Itt jegyezném meg, hogy nagyon szorítok idén Alonso-nak!! De nem írok többet, mert nem akarok untatni senkit. Ez a mánia lényege, hogy az ember megszállottan tudna beszélni ezekről órákig.
Aha…ha már az óráknál tartunk! Óramániás vagyok! Megszállottan gyűjtöm a karórákat. Már jóval tíz fölött járok, azt hiszem. Sajnos sosem tudok lekattanni erről. Úgy kell mindig elrángatni a kirakatok elől. Persze, ne gondolja senki, hogy ezek drága órák. Van nekem mindenféle, és nagyon szeretem őket cserélgetni akár naponta! Van egy-két mechanikus órám is, amiket nagy becsben tartok, mert egyszerűen lenyűgöznek ezek a csodálatos szerkezetek…
Orsival, a húgommal is vannak közös mániáink! Például órákig tudunk idézgetni filmekből, úgy hogy, nincs benne megállás! Ilyenkor egy kívülálló, aki mondjuk egy kávézóban hall minket beszélgetni, tuti nem tudja, hogy mi van. Tényleg! Ki tudja, melyik filmből van ez az idézet? „Hé, dundi! Csak ezt az egy dalt tudod?” Aki tudja, az kap tőlem egy csokit!
Timivel annyi közös mániánk van, hogy azt felsorolni is lehetetlen, és mindegyik fontos valami miatt. Ezek a kis hülyeségek nagyon sok derűt csempésznek az életünkbe!
Természetesen gitármániás is vagyok! Van egy pár gitárom, amik mindenhová elkísérnek. Szinte sehova nem utazom hangszer nélkül. Timi úgy is hívja őket, hogy a feleségeim… azaz most már csak ex-feleségeim, mert hát ugye lecseréltem őket egy IGAZIRA!
Sok-sok hobbim, mániám van még, amikről nem is tudok már ilyen „blog-terjedelemben” írni. Például a James Bond mániám, a filmmániám, a fegyvermániám, a ruha, cipő, kalap és egyéb ilyen mániáim…
Kissé belepörgettem magam… elnézést!
Holnap folytatjuk!!!
A mai lecke: Rod Stewart és Tom Jones. Egy 67 és egy 72 éves világsztár. (Mit nem adnék, ha ilyen idősen majd én is így énekelhetnék…)
Egy igazi Tom Jones klasszikus
És egy Gospel beütésű Tom Jones
Előző bejegyzés: