ugrás a tartalomra

Rendhagyó kávédélután Csonka Szilvivel és Alberti Zsófival

2010. december 3.
Csonka Szilvia hozta a formáját, telefonált, szervezkedett, grafológust hívott, játékra bírta a közönséget, csakhogy megismertesse a Weöres Sándor Színház fiatal tehetségét, Alberti Zsófiát. Komolyan, még másnap reggelig elbírtuk volna nézni, hallgatni ezt a két élettel, derűvel teli lányt, ahogy egymást (magukat) faggatják. Lassan egy család leszünk így szerda délutánonként a Café Freiben.

Ez a délután ne olyan legyen, mint a többi- mondta, gondolta Csonka Szilvi. Ha már kávédélután, akkor a zene is passzoljon a sűrű, erős feketéhez. Korponay Zsófia, Szabó Róbert Endre, és Aradszki Zsombor a Budapest Bár zenéiből válogattak.

„Engem az érdekel, amiről nem beszél”- Sziszi elveinek egyike. A már hagyományos felütő kérdés (milyen volt a gyermekkorod?) megmaradt, csak a válasz jött máshonnan: Csonka Szilvi felhívta Alberti Zsófia mamáját, és őt kérdezte, milyen kislány is volt valójában. „ Kedves, őszinte, tisztalelkű, szándékosan biztosan nem bántott senkit”- halljuk a kihangosított telefonból. Biztos így volt. S mi mást is mondana egy édesanya szeme fényéről? Mert bizony Zsófinak nagyon fontos a családja, azt a pár kamaszkori vitát leszámítva (kinek nincs ilyen?), nagyon jó a kapcsolatuk. Szerencsére. A mama a biztos pont, őt kell megkérdezni, hogy elvállalja-e élete első nem gyermeknek, hanem fiatal lánynak való nyolc sorát…

Alberti Zsófia aztán arról mesél, hogy Gálfi László volt a mestere, és az osztályfőnöke a főiskolán, ahova másodszorra vették fel. S ő volt az, aki felhívta Jordán Tamást, beajánlotta neki, és addig nem hagyta békén, amíg meg nem nézte játszani. Onnan pedig egyenes út vezetett Szombathelyre. A mérleg nyelve, vagyis az öröm mértéke, amikor kihúzta a cetlit, melyen a mi városkánk neve állt, ide húzta. Kedves Gálfi Tanár Úr csak arra nem emlékszik, hogy még az első felvételijén arra kérte Zsófit, hogy fogyjon le nyolc kilót, mert az ő karaktere a bomba nő. Sikerült az is.

Az edzések azóta, sem maradtak abba, most éppen Csonka Szilvivel együtt járnak. „ Már mondhatom, hogy barátnők lettünk”- halljuk Alberti Zsófitól, aki egyébként Szabó is, de hát abból annyit kidob a google (így felvette anyukája nevét).

„ Úgy írjál, ahogy vagy, mert egyébként megtévesztesz”- Csonka Szilvi instrukciója, mikor arra kéri beszélgető partnernőjét, hogy a közönséggel együtt fogalmazott levelet a mikulásnak írja le. Meghívott ugyanis egy grafológust, hogy elemezze ki az írását. Körülbelül öt perc alatt annyi információt megtudunk róla, mintha öt éve ismernénk: jól tud rendszerezni, nem zavarja, ha egyszerre több mindent kell csinálnia, néha túlságosan segíteni akar mindenkinek, olyan társat szeretne, akire felnézhet, kíváncsi természet, sokszor támaszkodik a család adta biztonságos háttérre, gyors, és lendületes.

Zsófi mesél tovább. Uralkodni tud az álmain, de nem akar uralkodni mások felett. Asszociációs játék jön végezetül. Kapunk egy lapot, ráírunk egy szót, Csonka Szilvi felolvassa, és Zsófi megmondja, mi jut róla először eszébe. Nagyon jó játék, azt hiszem, a közönség is élvezte. Az éjszaka a vágy, a csoki egyenlő a nemmel, ha utazás, akkor nyár, a zene együtt jár a tánccal, ha humor, akkor Bajomi Nagy György, ha őszinteség, akkor Bálint Éva, és aki keres, az talál is.

Alberti Zsófia hátizsákjában így kelnek útra, és keresztezik egymást szavak, fogalmak, életkorok, meghatározó pillanatok, emlékek, emberek, életek. Csak az a szerelem nem (akar) asszociációra találni. Reméljük idén karácsonykor már nem a Love Story lesz a legaktuálisabb ajándék a fa alatt…

A fotógaléria itt tekinthető meg.

szerző: forrás: szöveg: westindex.hu, fotó: vaskarika.hu