Szabó Róbert Endre-2013.03.28.
emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt februárban voltunk sziklát mászni. már nem is emlékszem, hogy hol, talán a pilisben, talán a bakonyban, lényeg, hogy … igen. sziklát. igen, biztosítókötéllel, meg minden. szóval lényeg, hogy póló nélkül másztunk, olyan meleg volt. és senki nem zúgolódott, hogy bezzeg nem kéne most tavasznak lenni! azt hiszem, nem érdemes nagyon felhúzni magadat, azon, hogy milyen az idő.
…
akkoriban egy grafikai stúdióban dolgoztam, és kiadtunk egy extrém sportmagazint. annak a kapcsán próbáltam ki a sziklamászást is. de a legnagyobb élmény a siklóernyőzés! szoktál álmodban repülni? én sokszor. na, a siklóernyő pont olyan! sajnos nem sokáig jártam, mert egyre kevesebb időm lett rá, meg pénzem is, de az a néhány alkalom, amikor repültem, felejthetetlen. egy pár zsinóron lógsz a levegőben, csak a szelet hallod, ahogy süvít a füled mellett, és lebegsz a semmiben! nem, nem féltem nagyon, hogy leesek. mondjuk, a pulzusom kábé kétszáz volt.
…
szurok viszont leesett. a harmadikról. úgy került hozzánk. a szomszédék cicája volt, akik egyszer hétvégére otthon hagyták, és ő, a kis tudatlan, felmászott a nyitott konyhaablakba, aminek a túlsó felén három emelet mélység volt, lent pedig az utca. na, oda esett. amikor felhozták a másik szomszédaink, és szóltak, hogy nézzünk rá, - mert mi olyan cicások vagyunk, maláta akkor már egy éve velünk lakott -, remegett, és nem állt a lábán. azonnal vittem dokihoz, hogy altassa el, ne szenvedjen, nyilván mindene széttört belül. a doki megnyomogatta, megforgatta, és azt mondta, hogy az ijedtségen kívül nincs baja. biztos úgy esett le a harmadikról, mint egy falevél, hisz alig húsz deka. soha nem került vissza a szomszéd kezébe! most tízéves, és csak nyolc élete van.
…
Tibke tegnap nagyon szépet mondott az életről, meg a halálról! milyen Tibke? Szabó Tibor, tudod, kollégám. állomásfőnök a vonatokban, meg ő a Sancho. na. szóval beszélgettünk a színházszerdán, és azt mondta, hogy bár sokáig szinte betegesen félt attól, hogy meg fog egyszer halni, most már nem fél, mert az élete teljes a családja által, és őértük bármikor, szívesen meghalna. jó volt vele beszélgetni, sok mindenben hasonlítunk.
…
az a baj a sok szabadidővel, hogy sokat el tudsz belőle pazarolni. bár mondjuk az jó, hogy mindig el tudok mosogatni rögtön azután, hogy ettem. borzalmas hegyek szoktak összegyűlni… és órákig csak olvastam tegnap, pedig annyi mindent kellene csinálni! kéne futni, mert a kondícióm nem a régi. mondjuk az az egyik dolog, amit a legjobban utálok a világon. soha nem szerettem, nem az én alkatomnak való. jó, nem mondd, hogy a súlyemelés sem. de azt szerettem! nna. kéne gitározni jóval többet, mint amennyit mostanában szoktam… apropó, gitár! képzeld, megyünk a poszt-ra. a félkegyelmű bejutott a versenyprogramba! és Juciékkal is játszunk pécsett, mint tavaly. tudod, a zenekarral! csak most a séta téren! igazi nyári, szabadtéri koncert lesz! és a legjobb… tegnap mondja Bajomi Gyuri, hogy valahol azt írta valaki, hogy milyen jól gitározik az előadásban Budai Dávid. jó, mi?
Dávid! gratulálok!
…
megyek. csók
r.
Előző bejegyzés: