„Szeretném, ha néha féltenének” - Nagy Cili volt a SzínházSzerda vendége

2011. február 4.
A társulat este hat órától A kis Lorddal lépett fel a vadonatúj színházépületben, ezért aztán Szabó Tibor már Hobbs úr jelmezében jelent meg a Café Frei színpadán, s kérdezte Nagy Cilit szerelemről, szakmáról, játékról és rendezésről, célokról és vágyakról.

Szabó Tibor, a múlt heti SzínházSzerda riportalanya pénteken apa lett, megszületett Szabó Bálint Ákos. Ezért aztán nem is lehetett más az első, Nagy Cilihez intézett kérdése, mint a következő: Emlékszel arra, amikor születtél? Bár a színésznő nem emlékezhet élete első fontos eseményére, azért dióhéjban elmesélte, hogy Veszprémben látta meg a napvilágot egy egyébként pécselyi család gyermekeként. Arról azért már mesélésre érdemes élményei vannak, milyen volt egy kis település általános iskolájába járni, miközben édesanyja volt az intézmény matematika-fizika szakos tanára. Cili sosem tudta tanárnőnek szólítani őt, de senki sem vette zokon, hogy ő anyának szólt, ha eredményre jutott a példával. Általános iskolai évei alatt figyelemmel kísérte, hogy nővére milyen óriási erőfeszítéseket tesz azért, hogy megfeleljen a gimnázium követelményeinek. Ezért aztán elhatározta, hogy ő egy „lazább" iskolát fog választani magának. Időközben nyilvánvalóvá vált számára az is, hogy tehetsége van a rajzoláshoz, így végül a zirci Képzőművészeti Gimnáziumban végezte el középfokú tanulmányait.

A beszélgetés körülbelül itt jutott el az egyik kötelező kérdéshez: mikor döntött úgy Nagy Cecília, hogy színésznő lesz? Elmondása szerint a színészet számára mindig is dédelgetett álom volt, olyannyira, hogy senki sem tudta, hogy az alig néhány esztendős kislány titokban módszeresen figyeli a TV-játékok és színházi közvetítések művésznőit. 12 éves korában Cili szervezett egy háromszereplős kis színdarabot is, mely a barátságról szólt, ez bemutatásra is került egy gyermeknapi műsoron. De a színházi álom továbbra is titokban maradt, mint ahogy az is, hogy jelentkezett a Színművészeti Egyetemre. Bár a felvételi elsőre nem volt sikeres, a fiatal, ambiciózus lány lehetőséget kapott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiójában, ahol olyan óriásokkal dolgozhatott együtt, mint Ruszt József és Bagó Bertalan. Cili azt mondta, sokat vágyott arra, hogy valaki tanítsa, azért volt számára óriási lehetőség, hogy Ruszt mellett tehette meg első lépéseit. Nagy Cili határozott nő - tudja, mit akar az élettől. Illetve „álmodozik, és az álmodozás során jön rá, mire vágyik". Ha pedig az ember valamire vágyik, az előbb-utóbb úgyis megtörténik.

Van azonban egy terület, amely egy aprócska bizonytalanságot mutat az ő esetében: az érzelmek terén kevésbé céltudatos a szép és fiatal színésznő. Állítása szerint állandóan szerelmes, színpadi partnereibe is gyakran beleszeret. „Szeretek szenvedni", nevetteti meg közönségét. Abban azonban biztos, hogy tíz éven belül megtalálja a férfit, aki mellett egyszerre lehet erős és törékeny is, és aki méltó lesz arra, hogy gyermekekkel ajándékozza meg. Bár jelenleg még próbál a Budapesti Kamaraszínházban is, Szombathelyen hosszú távra tervez, szeretne letelepedni. Már elkezdett álmodozni egy saját kis itteni lakásról...

A fotógaléria itt tekinthető meg.

 

szerző: forrás: vaskarika.hu
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.