Színházi vasárnap
"Február 20-a, vasárnap, 10 óra: Profán szertartás a klubban. A házigazda: Jordán Tamás , mondja a WS Színház programfüzete. Az ajánlás úgy szól, hogy minden alkalommal két ember beszél hétköznapi örömeiről, gondjairól. Zenét, verset hallgatunk, kialakítjuk azt az aurát, mely templomokban annyira megszokott. Azt reméljük az így eltöltött egy órától, hogy egy kicsit ki tudunk lépni a malomból, béke és nyugalom költözik belénk, érezhetjük azt, amit József Attila így fogalmaz meg: vannak itt, s te nem vagy idegen."
Vannak itt, s te nem vagy idegen. Különben is ilyesmit érez az ember, ha a szombathelyi színházba belép, még akkor is, ha az új épületet kicsit szokni kell. Vagy talán már meg is szoktuk. És biztosan szeretjük. Ha egyszer képesek vagyunk vasárnap délelőtt 10 órakor megjelenni a Profán szertartáson, amelyről abban a pillanatban senki se tudja, hogy pontosan micsoda, még Jordán Tamás se; aki viszont régóta pontosan érzi, hogy jó volna újrateremteni gyerekkorának vasárnap délelőttjeit - benne a mise jótékony, közösségi csöndességét, a bambizást a nagyapával, aztán a közös ebédet -, pontosabban ezeknek a délelőttöknek a különleges, titkos rekeszeket megnyitó hangulatát. És ki tudja, honnan, miből, hogyan: a zümmögő időben egyszer csak tényleg érezzük, hogy formálódik, alakul, lélegzik - valami. (Ne csapjuk agyon azzal a bombasztikus szóval, hogy csoda.) Nyilván kell hozzá a színház, kell a büfében a szöszmötölés, feltétlenül kellenek a vendégek: Benke Éva tanárnő és dr. Fejes Péter főügyész olyan finoman egészítik ki egymást, működtetik a nyugalom és impulzivitás hintáját, hogy öröm nézni. És persze kell (hogyne kellene) a házigazda, Jordán Tamás, aki megint hibátlan dramaturgiai érzékkel old és köt, úgyhogy a magyar nyelv "e" hangjainak zavarbaejtő gazdaságától észrevétlenül jutunk el az egyperces néma meditációig - vagy az őszinteség határainak feszegetéséig - vagy a Szabó Lőrinc-versben megfogalmazott "semmiért egészen" mélységeket megnyitó pőreségéig.
A vasárnap délelőttnek tényleg mágikus ereje van: közel az álmok senkiföldjéhez, ahonnan Pavel Florenszkij szerint fölfelé, de lefelé is vezet út. Mi most fölfelé indultunk, kávé mellett, könnyedén. És bár fölvetődik, hogy Profán szertartást akár máskor is lehetne tartani (vasárnap, főzés, hosszú alvás, zsibvásár stb.), a jelenlévők egybehangzó kívánsága szerint marad a vasárnap délelőtt. Ahogy Szabó Robi (bocsánat: Szabó Róbert Endre) mondja: "Ilyenkor annyira védtelen a lélek." Szüksége van a megszólításra, az érintésre. Úgyhogy egy hónap múlva megint vasárnap délelőtt találkozunk. Ráadásul úgy adódott, hogy a színház világnapján, március 27-én lesz a következő alkalom. És mert az első Profán szertartás majdnem eltartott délig ("jól elvoltunk" ), legközelebb már lesz a klubban-étteremben vasárnapi ebéd is.