Unger Tünde-2012.12.06.

2012. december 5.
Drága N! Vannak idők, amikor nem lehet eldönteni, jó napokat élünk-e vagy rosszakat. Tettünk-e valami érdemlegeset vagy csak átéltünk estig? És hová fog tűnni a mai nap, ha már a holnap eléri álmunkat?

Ma elment Ő. Nem ér fel gondolat a döbbenet, a veszteség és a hiány érzésével. Bár lett volna bátorságom jobban megismerni Őt...

Lehet, azért nem tudom helyrerakni a mai napomat, mert nem történt más, mint ember voltam. Nem akartam több lenni, mint amennyi vagyok. Béke nyugalma simogatta a homlokomat, és nem mentem neki szélmalmoknak.

Ma nem.

A délutánt Szilárd családjával töltöttem a Frei Café-ban. Felkavart. Szeretnék család lenni, saját család. Te pontosan tudod, Kedves N, mennyire félek, hogy elrepül felettem az idő, és egy szakadt jelmezben találom magam elhasznált csellómat ölelve, egy zsinórral a számban, hogy mindig mosolyra álljon.

A keresés örömforrás, ha találunk, de az örömöt is keresni kell ...

Maradok őszinte barátod:

Lady Elf Głodny

 

 

 

Előző bejegyzés:

Unger Tünde-2012.12.05.

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.