Unger Tünde-2012.12.07.
Ámbátor, én szeretek hegyet mászni, és veszélyes, embert és bátorságot próbáló szirteken és magaslatokon egyensúlyozni, elindulok és szépen lassan "lebontom" magamnak a hegyet, míg a csúcsáig el nem érek, akkor egyszer csak rájövök, felértem.
Az egyetemi színpados produkciónkkal éppen így van. Óriási hegy magasodik elém, talán ez a K2, ami távolról nézve nem is volt olyan nagy. Most viszont, itt a lábánál, olyan kicsinek érzem magam, mit egy hangya az elefánt mellett. Pedig mögöttem van már a vonulat többi csúcsa, ami ugyanolyan megmászhatatlannak tűnt először.
Ez egy hatalmas kirakós, sok emberrel. Mert tudd meg Kedvesem, már 37 szereplőt számolhat a produkció! Filmmel, zenekarral, táncosokkal, tornászokkal és nem kevés szöveggel a főszereplőknek. Nagy esemény!
A tengerhez vágyom. Mostanában sokat gondolok a kis nyaralónkra Abbáziában. A nyugalomra, a kora reggeli napsütés erejére, a nagy kékségre. Tavaly együtt nyaraltunk és milyen jó volt! Várom, hogy hazaérj és viziteljünk szüleidnél, nagymamádnál, unokatestvéreidnél.
Írd meg kérlek, mikor érkezel és hatalmas fogadást tartok a tiszteletedre!
Szeretettel:
Lady Elf Głodny
Előző bejegyzés: