Zenés rabszolgasors
Az előadás rendezője Réthly Attila, akinek nemcsak azért furcsa, örömteli időutazás ez a néhány hét, mert Stephen Sondheim zenés játéka, a Félúton a Fórum felé - a karneváli hagyományokhoz híven - ókori Plautus-vígjátékokat gyúr össze és modernizál, hanem azért is, mert a város lépten-nyomon elfeledettnek vélt gyerekkori élményeket hív elő benne. Bár felnőtté válása Sopronhoz köti - tizenöt éves volt, amikor orvos szüleivel oda költözött -, a szülővárosa, gyerekkorának színhelye Szombathely. Itt tanult például zenélni. Minderre akkor derül fény, amikor a zenés színházhoz való vonzódásáról esik szó: "Nem vagyok képzett muzsikus, ösztönösen érzem a zenét. Tanultam is, itt, Szombathelyen jártam zeneiskolába, tagja voltam az ifjúsági fúvószenekarnak; tenorkürtön játszottam. Akkor még kis gyerkőc voltam, nem gondoltam, hogy a zene egyszer még ennyire fontos lesz az életemben. Nem készültem zenésznek, sőt egy idő után abba is hagytam a tanulást, más dolgok érdekeltek. De a színházban aztán észrevettem, hogy nem múlt el nyomtalanul ez a korszak: él bennem a zene. Állandóan kerestem-keresem a lehetőségét, hogy megszólaljon az előadásokban, legyen szó a Danton haláláról vagy a Heilbronni Katicáról." Réthly Attila hosszú évekig kötődött a kaposvári színházhoz; a színház nevezetes műhelyéhez, amelyet Jordán Tamás is olyan sokszor szakmai zsinórmértékként emleget. Most szabadúszó, és azt mondja, bárhova megy dolgozni, mindenütt a színházcsinálás örömét keresi.
És meg is találja: igazán alkalmas erre például a Félúton a Fórum felé című, fortélyos, rejtélyes, pikáns Broadway-musical; ráadásul Szombathelyen, ahol titokban már régóta szeretett volna rendezni: a távolból mindig felcsigázták a színházalapítási törekvésekről érkező hírek. Most pedig már azt is érti, hogy a kollégái miért szeretnek a Weöres Sándor Színházban dolgozni: "Jordán Tamás olyan légkört teremt maga körül, hogy jó itt lenni."
Irány a tükrös terem: a főszereplő Bezerédi Zoltán (Servulus, a szabadságra vágyó rabszolga) gyakorol fiatal kollégájával, Kovács Gergellyel (ő a szerelmes Hero, akinek Servulus a szabadságáért cserébe segít megszerezni az áhított nőt), Kocsis Tamás koreográfus vezetésével: "Aki szolga, félig ember, mint a kentaur, ez a társadalmi árnyalat a szívbe szúr, aki valamire érdemes, az erre gyúr." Mire Hero, a visszhang: "Úr!" A fordító Hamvai Kornél, a végszó úgy szól, hogy "nevetünk egy jót".
Vonatkozó cikk: