Weöres Sándor - A teljesség felé

A legfelső élmény

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és a halál.

Az értelem fokozatai

Az értelem úgy gondolkodik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti.

Az érzékfeletti érzékelés

Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódnak.

Tündérek, manók

Az állat-, növény-, ásványfajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.

Angyalok

Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt.

A kulcs kettőt fordul a zárban

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.

Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között.

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek.

Kérés

,,Add vissza mértékét az embernek." Vedd imádba.

Az eszme-idő

A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik.

Idő

Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz. Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan, hol lassan múlik.

Tér és pont

Egyetlen pont sem fér el a térben.

Fehér trilógia

"Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan."

Nevezhetők és nevezhetetlen

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert.

Hármas-tükör

A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan.

A lét visszája és színe

Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.

A tárgyak visszája és színe

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc.

A gondolatok visszája és színe

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

A teremtő képzelet

A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, éppezért tartalmai felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van.