A pokol mélységes bugyraiban
Február 6-án a Márkus Emília teremben kerül sor Székely Csaba: Vitéz Mihály című drámájának ősbemutatójára. A 2013-ban meghirdetett drámapályázat díjnyertes művét Béres Attila rendezi.
Ismét teltház fogadta a Színházszerda vendégeit a Café Frei-ben, sokan voltak kíváncsiak a Vitéz Mihály kulisszatitkaira. Béres Attila, a színház főrendezője eredetileg matematikusnak készült, Horváth Ákos ezért elsőként arra volt kíváncsi, vajon hogyan vezet az út a reáltudományoktól a színházig.
Béres Attila Marosvásárhelyen született, már fiatalkorában is vonzotta a színészi pálya. Érettségi után a színművészeti egyetemen szerette volna folytatni tanulmányait, de apja - az egyetem rektoraként - lebeszélte erről. Mivel a matematika is érdekelte, a Babes-Bolyai Tudományegyetemre felvételizett. Szerencséje volt, mert a tíz, felvételt nyert diákból kettő lehetett magyar, és ő is közéjük került. Kolozsváron albérletben lakott, a színház pedig az egyetem és a szállása között volt, ezért régi vágya, hogy színész legyen nem múlt el, sőt, egyre inkább fokozódott.
Apja csak azzal a feltétellel engedte a színművészetire, hogy mellette a matematikusi diplomát is megszerzi. Nem könnyű egyszerre két egyetem padjait koptatni, Béres Attila azonban egy igen hatásos trükkel élt, a matematika vizsgákon azt mondta, nem akar matematikus lenni, csak engedjék át, a színművészetin ugyanezt tette, kijelentette, nem akar színész lenni, csak ne buktassák meg.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban dolgozott, az önmagával szemben maximalista ifjú azonban rájött képessége korlátaira, és belátta, sosem válik belőle olyan jó színész, amilyen lenni szeretne. Elhatározta, rendező lesz. Erre csak Budapesten volt lehetősége, felvételizett az egyetemre, és ismét szerencsével járt.
Már az egyetemi évek alatt szoros barátságot kötött Jordán Tamással, Jordán mindig meghívta őt a darabjaira. Az egyetem után Egerben és a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. A Budapesti Operettszínházban főrendező volt, majd igazgató-helyettes a miskolci színházban. Ezután következett Szombathely, ahová nem jött teljesen ismeretlenként, hiszen ő rendezte annak idején a legendássá vált Anconai szerelmeseket. Továbbtanulási kedve továbbra is töretlen: kiszámolta, ha elvégezné az orvosi egyetemet, éppen 53 éves lenne, mire szakorvosi képesítést szerezne.
Béres Attila nemcsak saját magával, hanem a munkatársaival szemben is tökéletességre törekszik. Meglehetősen szangvinikus embernek tartja magát, sosem elégszik meg azzal, amit lát, mindig jobbra törekszik. Úgy gondolja, a Vitéz Mihály mérföldkő a Weöres Sándor Színház életében, mivel egyáltalán nem egy szokványos darab, az elbeszélése sem lineáris. A darab szerzője, Székely Csaba viszonylag fiatal kora ellenére hatalmas sikereket tudhat magáénak. A 33 éves, szintén Marosvásárhelyen született erdélyi magyar író első rádiójátékával, melyet angol nyelven írt, elnyerte a BBC fődíját, drámáit számos nyelvre lefordították. 2011-ben szerzett országos ismertséget Bányavirág című, eufemisztikus Erdély-kép romboló színdarabjával.
Vitéz Mihály a románok egyik legnagyobb uralkodója, olyan, mint a magyaroknak Mátyás király. A románok nagy becsben tartják, szinte minden városban állítottak szobrot az emlékére. Ő az, aki elsőként egyesítette a Havasalföldet, Moldovát, és Erdélyt. Magyarországnak ez fájó pont, hiszen egy román ember a székelyekkel szövetkezve legyőzte a magyarokat. Miután elfoglalta Erdélyt, rablások, erőszakoskodások, dúlások váltak rendszeressé.
Székely Csaba azzal foglalkozik, hogy egy szegény körülmények között nevelkedő, vándorkereskedéssel foglalkozó ember a hatalom megszerzése után hogyan válik kegyetlen diktátorrá. A bukás története a Vitéz Mihály, a vágyain, ösztönein uralkodni nem tudó királyé, akinek nem lehet más sorsa, mint a pusztulás. Székely Csaba azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a hatalom megszerzése szükségszerűen a személyiség torzulásával jár-e. Vannak-e például barátai vagy csupán seggnyalók veszik körül? Székely úgy véli, semmi különbség nincs az akkori (16. második fele 17. század eleje) és a ma élő politikusok között. A ma hatalomra kerülő emberek ugyanúgy elveszítik józan eszüket és megrészegülnek, akárcsak régen.
A díszlet só, sóban próbálják Vitéz Mihályt megállítani. A szereplők mai nyelven beszélnek, ami hozzánk közelállóvá teszi a művet. Béres Attila úgy véli, egy ilyen darab nagy dicsősége a színháznak. Vitéz Mihályt Bajomi Nagy György játssza, akinek testhez álló a szerep, már csak azért is, mert így elhalaszthatta fogyókúráját. Érdekes a Vitéz Mihály zenei világa is. Lesz benne mulatós zene, szimfonikus dallamok kicsit másképp, dobolás nagy hordókon, román zene, Lagzi Lajcsi: a plebejusság ironizálására. A mű elkészítése közben Székely Csaba teljesen szabadjára engedte a fantáziáját, 80 szereplőt álmodott meg 27 ezer szóban, amit jócskán csökkenteniük kellett, így maradt 165 perc egy szünettel és huszonegy-néhány szereplővel.
A színészek élete nem könnyű, Béres Attila lebeszélné a fiát, ha ezt a pályát választaná. A nézők nem nyernek igazán mély bepillantást a színház életébe, még a nyílt napokon sem. A színészek a pokol legsötétebb bugyrait élik meg a szerepeikben, ami meglehetősen lélekölő feladat. A rendező megadja, melyik burokba hatoljon, a színész pedig fölépít egy embert, aki nem ő, de valójában mégis ő. Ezt kemény küzdelmek árán lehet elérni. Béres Attila türelemmel vagy éppen türelmetlenséggel irányítja ezt a folyamatot, de mindenképpen a maximumot szeretné kihozni. Ez az a sötét bugyor, amit a közönség nem lát, ők már csak a csillogásban részesülnek.
A főrendező arról is beszélt, hogy milyen nehéz a 18 éveseket rávenni arra, hogy megnézzenek egy darabot. Ez a korosztály a monitor bűvöletében él, nem igazán kíváncsiak egy élő előadásra, ahol együtt lélegezhetnek a szereplőkkel. Miskolcon elhatározta, hogy beviszi az egyetemistákat a színházba. Kedvezményes jegyeket kaptak a fiatalok, egyetlen feltétellel, hogy másnap el kell menniük a találkozóra, ahol a színházzal kapcsolatos igényeikről, vágyaikról beszélgetnek majd. A színdarabot megnézték ugyan, de a megbeszélésen senki sem jelent meg, hiába volt ott Szinetár Dóra vagy Ullmann Mónika.
Az évad ígéretes darabja még a Sweet Charity musical. Egy szegény lányról szól, aki ki akar törni a lepukkant kuplerájok világából, mindenáron férjhez szeretne menni, de csak idiótákat gyűjt össze. De addig még itt a Vitéz Mihály mai aktualitásokkal, sok-sok humorral, ízletes káromkodásokkal és elgondolkodtató kérdésekkel.
Vonatkozó cikk:
Minden Freiben dől el – Sziszi és Zoli
Már csak Sziszi tudja elrontani
Az első szerelmes Színházszerda
Balsaja kraszna és az orosz húsvét
Fluxuskondenzátor a baromfikeltetőben?
Öt perc nevetés, két perc sírás
Matematikus, focista, színész, rendező
Mágnás Miska Czukor Balázs olvasatában
A WC világnapja Sziszi és Zoli módra
Rúdtáncos hastáncosok repedő fürdőruhában
Kőszívű ember és az improvizáló belső ellenőr