A pusztító étvágyú dédi egyúttal maga a büntetés
Mert ez nem női szerep, ez egy bosszúálló angyal, hangsúlyozza a szombathelyi olvasópróbán Valló Péter: régóta foglalkoztatja Roberto Cossa színdarabja, de egy percig nem gondolkodott azon, hogy vajon melyik színésznőre bízná az események közepén trónoló, komikus és félelmetes, körülbelül százéves (ősöreg) dédi szerepét. És most végre eljött az idő: Jordán Tamás személyében megtalálta az ideális dédit. Miért pont ő? Mert ennek a szerepnek a megformálásához a rendezői érvelés szerint nem elég egy „jó színész”: itt igazán nagy formátumú, mélyen játékos kedvű színészre van szükség. Egyébként a dédi annak a démonikus, mitologikus ősanya-figurának a különös változata, aki a mágikus gyökerű latin-amerikai irodalomból lehet ismerős, térképezi föl az irodalmi rokonságot a rendező.
A nyolcvanas évei elején járó neves argentin szerző színdarabja egy olasz bevándorlócsalád környezetében játszódik. Ahogy a színházi ajánló mondja: „Buenos Aires külvárosában négy generáció lakna együtt békességben Don Carmelo, a köztiszteletben álló zöldségkereskedő öreg házában, a családot azonban folytonosan anyagi összeomlás fenyegeti. A bajok forrása az elpusztíthatatlan életerejű, csaknem százéves dédnagymama, akinek étvágya csillapíthatatlan: mindig rágnia kell valamit, így napi fogyasztása felér egy sáskajárással. Alighogy megvacsorázott, máris reggelizne, s bármely pillanatban képes patáliát csapni egy kis nassolnivalóért. Márpedig a hattagú família csakis a családfő jövedelméből gazdálkodhat, ezért a dédi számukra valóságos sorscsapás. A túlélés egyetlen esélye: meg kell szabadulniuk tőle. Jobbnál jobb terveket dolgoznak ki az eltávolítására.”
Bár Valló Péter elgondolkodott azon, hogy mi legyen a darabban nyelvi szinten is megjelenő „olaszos” világgal, végül úgy döntött, hogy ez az itáliai „beütés” marad. Nemcsak azért, mert olasz eredetű családról van szó – a dédi például folyton olaszul nevezi meg az ételeket –, hanem azért is, mert többnyire nekünk is vannak élményeink erről a világról.
Az biztos, hogy hamar összefut a nyál az ember szájában: zöldbab, petrezselyem, szalsza, reszelt formaddzsó – megállás nélkül. De lesz-e tényleg étel az előadásban? Igen! Valló Péter azt mondja, számára bizonyos szempontból most az a legnagyobb rendezői kihívás, hogy eldöntse: mi az, amit a dédi folyamatosan rágcsálhat-eszegethet (stb.) a színpadon. A döntésben persze Jordán Tamás is részt vesz: elvégre neki kell mindent fölennie. Közben titokban megint Kaposvár szelleme suhan át fölöttünk: anno Jordán Tamás eljátszotta a Bernarda Alba háza című Lorca-darab kemény (és archetipikus) női címszerepét, azt az előadást Lázár Kati rendezte.
A Dédi-előadásban Jordán Tamás mellett Bajomi Nagy György, Endrődy Krisztián, Kiss Mari, Bálint Éva, Hartai Petra és Trokán Péter lép színre. Valló Péter sejtése szerint a hetes számnak különös jelentősége van: minden bizonnyal összefüggésbe hozható a hét főbűnnel, a kevélységtől és a kapzsiságtól az irigységen és a haragon át a lustaságig. A pusztító étvágyú dédi egyúttal maga a büntetés.
