A szelíd teremtés

Dosztojevszkij 1876 őszén írta meg ezt a kisregényét egy – a szentpétervári lapokban megjelent – újsághír alapján, amely szerint „egy szegény sorsú, fiatal varrólányka levetette magát egy harmadik emeleti ablakból…s míg az utcára zuhant, egy szentképet szorongatott a kezében”. Ez a tudósítás annyira megrendítette az írót, hogy hatására három hét alatt papírra vetette egyik legkülönösebb elbeszélését, amelyben megpróbálta képzeletben felderíteni e furcsa öngyilkosság előzményeit és indítóokait. Vallomástevő hőséül az általa teremtett legjellegzetesebb jellemtípust választotta: az „odúlakót”, aki szerinte „a legfontosabb ember az egész orosz világban”. Egy – korábbi történetvázlatai között már felbukkant – öregedő zálogos figuráját, aki magához vesz egy „szelíd teremtésnek” látszó árva lányt, hogy békés és nyugodt családi életet biztosítson magának, de mélységes önzéséből fakadó, féltékeny szeretetével előbb lázadásra készteti, majd az említett újsághírből ismert tragédiába kergeti feleségét.

A szünet nélkül zajló, mintegy hetvenöt perces előadás mindössze két színész szívbemarkolóan őszinte játékára, valamint néhány agyafúrt módon kitalált és kivitelezett tárgy, illetve bútordarab többfunkciós használatára épül. Jutalomjátéknak beillő alakítás lehetőségét kínálja két kiemelkedő tehetségű művészünknek, Csonka Szilviának és Szabó Tibornak. Az ősz folyamán bemutatásra kerülő produkció lesz Ivo Krobot tizenegyedik magyarországi és harmadik szombathelyi vendégrendezése.

Vonatkozó cikk:

Csehországi olvasópróba: A szelíd teremtés