Makrancos Kata avagy a hárpia megzabolázása

Macsóvilág. Férfiuralom. Ahol az erő, az erőszak az egyetlen igazság. Ahol a jelszó: „A sör nem ital; az asszony nem ember; a medve nem játékszer!”

A fiatal és szabad, szép és megzabolázhatatlan Kata nem tűri a béklyókat, a korlátokat. Nem tud, és nem akar parancsra szeretni, a férfiak kizárólagos uralmát megtagadja. De nem tudja elkerülni az apja által rákényszerített házasságot.

Az öntudatos és erőtől duzzadó férj, Petruchio engedelmes feleséggé kívánja változtatni Katát. Próbatételei egyre kíméletlenebbek. Kegyetlenebbek. Kata állja és kiállja a próbákat, de hogy valóban szelíd és szolid párja lesz-e a fölötte uralkodni vágyó urának - kérdés marad...

Shakespeare híres és hírhedt vígjátéka, A makrancos Kata nyersen, de sok humorral ábrázolja a nő - férfi kibékíthetetlen ellentétét, örök párharcát.

Az előadást Nádasdy Ádám fordításában Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna főszereplésével Alföldi Róbert rendezésében mutatja be a Weöres Sándor Színház.

Alföldi Róbert az előadásról: Vajon mitől lesz makrancos, avagy, hogy Shakespeare -t idézzük minél pontosabban, mitől lesz hárpia egy csinos, egyébként okos, mondhatni kedves, sőt vonzó nő?

Mi történik körülötte, avagy milyen közeget, vagy életet, vagy társadalmat hoznak létre a férfiak, amiben egy csinos, okos mondhatni kedves, sőt vonzó nő hárpia lesz?

Milyen választása van egy nőnek a férfiak által meghatározott játékszabályok között?

Avagy van egyáltalán választása?

Mitől röhögünk ezen az okos, mondhatni kedves vonzó nő próbálkozásain?

Avagy kin röhögünk? Magunkon?

A nőkön? Vagy a férfiakon? Avagy mi a szerelem?

Mit bír ki a szerelem?

Mit kell kibírnia a szerelemnek?

Örülök, hogy Szombathelyen dolgozom.

Örülök, hogy Szombathelyen lehet keresni a válaszokat.

Avagy újabb kérdéseket megfogalmazni.

Avagy.....

Jordán Tamás szerint Alföldi a kortárs magyar színház egyik legjelentősebb alkotója. „Játszottam vele, és rendezett is. A csapatom a vele való munkából sokat tanulhat, nagyon örülök, hogy személyesen megtapasztalják azt a többletet, amit ő tud. Boldog, aki a produkcióban benne van, az első találkozásuk, az olvasópróba nagyon jól sikerült.

A darabot egyébként ő választotta, és amíg a nemek közötti harc véget nem ér, addig mindig aktuális lesz. Több száz virágzó évet prognosztizálok neki.

A színészek, és a közönség számára is meghökkentően izgalmas előadást várok.

Alföldivel régóta vagyunk jó viszonyban, kölcsönösen tiszteljük egymást, és szerencsére alkalmunk van együtt is dolgozni: ezidáig már több mint százszor adtuk elő a Rózsavölgyi Szalonban Az utolsó óra című kétszemélyes darabot. Rendezett is engem a Radnóti Színházban: a Platonov nagy siker, azt hiszem, hogy Robinak köszönhetően én is remekelek benne. A közös munkán felül azonban nagyon jó barátok is vagyunk.

Ami jövőt illeti: szakadatlanul téma közöttünk, hogy milyen jó volna, ha csinálnánk ketten egy nagyon mulatságos vígjátékot. Ami összeköt bennünket, és a barátságunk egyik alapja: mindketten szeretünk jó értelemben véve hülyéskedni, vagy másként fogalmazva: magas színvonalon szórakoztatni a közönséget.”