„Meg kell még találnom itt a helyemet”

Szabó Tiborral, a szombathelyi Weöres Sándor Színház új igazgatójával újratervezésről, fizikai színházról, és az intézmény most felállt művészeti tanácsáról beszélgettünk.

Belakta már az új irodáját?

Nem egyszerű, még szoknom kell. Egyrészt mert nagy, másrészt mert van bennem egyfajta fenntartás, hogy beleüljek-e egyáltalán az elődöm székébe. Meg kell még találnom itt a helyemet, a saját kis kuckómat ebben a térben, hogy otthonosan érezhessem magam.

A járvány alatt lett színiigazgató. Mennyire tudott felkészülni a feladatra?

Nem tudom, hogy egyáltalán fel lehet-e készülni erre a helyzetre, hiszen enyhe túlzással szinte mindennap felül kell írni az előző napi terveket. Ahogyan a más területen élők és dolgozók életét, úgy a mi színházunk létezését is megnehezíti a járvány.

A pályázatában azt írta, hogy művészeti tanácsot akar létrehozni. Milyen célból?

A testület létrejött. Hosszú évek óta együtt dolgozom a társulat tagjaival, minden kollégáról kialakult bennem valamilyen kép. Szükségesnek tartom, hogy ne csupán az én véleményem határozza meg a sorsukat. A művészeti tanács ezért külső emberekből áll. Úgy gondolom, hogy mindannyian friss szellemiséget hoznak magukkal. Felhívhatják a figyelmemet a színészeink olyan tulajdonságaira, képességeire, amelyeket eddig nem vettem észre, és amelyeket hasznosíthatnánk. A tanács tagjai zömében rendezők, az ő előadásaik fogják meghatározni a társulat fejlődési irányát, és szolgálni a művészeti céljainkat.

A tanácsot Horváth Csaba Harangozó Gyula-díjas táncos-koreográfus és rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Kiss Csaba József Attila-díjas dramaturg és Jászai-díjas rendező, Nagy Cili színész, Sardar Tagirovsky rendező és Nagy Péter István színész-rendező alkotja. Különböző színházi látásmódú embereket válogatott össze.

Így van. A többféle látásmódban nagy lehetőséget látok. Minél több impulzus ér egy színészt, egy társulatot, annál jobban tud fejlődni.

A totális színházban hisz. Mit ért ez alatt?

Azt, amikor a színpadi beszéden kívül jelen van a mozgás, a tánc, a zene, a képzőművészet, a látvány és az újabban gyakran használt technika: a videóművészet is. És ha mindehhez gondolat és szenvedély is társul.

Az évadtematikában a népszínházi vonalat erősítené. Mit jelent ma az, hogy népszínház?

Műfaji sokszínűséget, és azt, hogy mindenkihez szólunk. Egy vidéki városban, mint Szombathely is, nem engedhetjük meg magunknak, hogy rétegszínházat csináljunk. A közönség sokrétű ízlését, igényeit nem lehet nem figyelembe vennünk, mert belőlük élünk. Viszont minden alkalommal úgy kell szólnunk az emberekhez, hogy művészi érték jöjjön létre.

Mennyiben alakítja át az évadtervet a járvány?

A most futó évadot Jordán Tamás (az intézmény előző, alapító igazgatója – a szerk.) állította össze. Amit a művészeti tanács segítségével tervezek, az a következő szezontól valósulna meg. Jó lenne tiszta lappal kezdeni: olyan évaddal indítani, amely a mi elképzelésünk szerint jön létre. De félő, hogy a járványkényszer miatt a mostani bérletes előadásokat nem tudjuk „kijátszani” ebben az évadban, s akkor a tartozásunkat vinnünk kell magunkkal a következőbe.

Azt is megfogalmazta a pályázatában, hogy a Magyarországon még kevésbé elterjedt testtudatos játékformára ösztönzi a színészeket. Miért tartja ezt fontosnak?

Mert úgy tapasztalom, hogy a magyar színjátszásban még mindig kevés a testtudatos színész; a mozgáskultúránk többnyire kimerül abban, hogy jól-rosszul, mindenki a maga képessége szerint végrehajtja a betanított koreográfiák mozdulatsorait. Fontos a tudatosság: annak tudása, hogy miként lehet a verbális tartalmat gesztussá konvertálni oly módon, hogy minden egyes mozdulatnak, gesztusnak üzenete és jelentése legyen. Horváth Csaba ennek a képzésnek egyik jeles képviselője, és a tanítványai közül egyre több olyan fiatal színész kerül ki az egyetemről, aki ennek tudatában van, és művelni is tudja.

Az erdélyi magyar színjátszásban ennek nagyobb szerepe/hagyománya van?

Abban a kísérleti színházi közegben, amelyben én a pályámat kezdtem, a testtudatosság nagyon hangsúlyosan jelen volt. Az akkori vezetőnk, Bocsárdi László – aki jelenleg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgató-főrendezője – egészen a nonverbalitásig el szeretett volna jutni velünk. Végül másképp alakult, de arra mindig törekedtünk, hogy a feleslegessé vált szavakat egy-egy hangsúlyos mozdulattal helyettesítsük. Ennek a fontosságát aztán a többi erdélyi színház is felismerte, s többé-kevésbé él is vele.

Milyen anyagi helyzetben van jelenleg az intézmény?

Egy színház gazdálkodásának három alappillére van: a fenntartó önkormányzat által biztosított összeg, a szaktárca támogatása és a saját bevétel. Az utóbbi legnagyobb részét a bérlet- és jegyeladásokból származó összeg teszi ki, amely jelentősen megcsappant a múlt évben. 2019-hez képest 2020-ban több tíz millió forinttal volt kevesebb a bevételünk. Ez súlyosan érinti a gazdálkodásunkat.

Hogyan alakulhatnak a bevételek és a kiadások a következő években?

Egyelőre lényegesen több a kiadás, mint a bevétel; mivel nem játszhatunk, nincs jegybevételünk, és a bérleteladás is erősen csökkent. A társulatnak mintegy nyolcvan alkalmazottja van, akiknek a bérét a fenntartói támogatásból biztosítjuk. Ez jelentős tétel a költségvetésben. A fennmaradó összeget fenntartásra fordítjuk, például a rezsit fizetjük belőle. Még nem tudom, hogy lesz-e forrásunk a javítási munkálatokra. A nagyszínpadot fel kell újítanunk, mert már csak egyetlen csiszolást bír ki, utána viszont teljesen ki kell cserélni a padlódeszkát, ami akár húszmillió forintba is kerülhet.

Lehet spórolni valamin?

A dolgozói béreken nem. A rezsin és a produkciókra fordítandó költségeken próbálunk faragni. Meg kell győzni a rendezőket, hogy jelenleg nincs annyi forrás egy-egy előadásra, mint általában lenni szokott.

A szombathelyi színházi élet az elmúlt években nem volt mentes a politikai vitáktól, csatáktól. Mit gondol, most nyugodtabb időszak következhet?

Bízom benne, mert azok a történések nagyon sajnálatosak voltak. Minden téren a konszenzus híve vagyok: legyen az politikai, szélesebb vagy szűkebb társadalmi létezés. Mindig a hasznosítható emberi értékeket keresem; függetlenül attól, hogy milyen irányból érkeznek. Úgy tűnik, hogy ezt a színházban és a városban is képviselni tudom, hiszen egyhangú szavazással ítélte meg nekem a bizalmat a közgyűlés.

Jordán Tamás, a színház alapítója és előző igazgatója marad a társulatnál?

Külső tanácsadó lesz, de nem marad. Rengeteg terve van, tevékeny ember. „Visszavonult” Budapestre, most már ott van a bázisa, de biztosított arról, hogy számíthatunk a tanácsaira és a szakmai kapcsolataira. Új előadóestet tervez, amelynek a bemutatója a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lesz.

Ön továbbra is színpadra lép majd Szombathelyen?

Csak amennyit szükséges. Úgy gondolom, egy darabig számos olyan egyéb feladatom lesz, amelyek elvonják a figyelmemet a színpadtól. Abba a hibába pedig semmiképp sem szeretnék beleesni, hogy a funkcióm adta lehetőséget kihasználva főszerepek garmadáját osszam magamra.

 

Kultúra.hu
2021. február 06.