ugrás a tartalomra

Nagyon kellett a pofon!

2014. május 8.
Az évad utolsó Színházszerdáján Molnár Ferenc nemrég bemutatott, Az üvegcipő című darabja került terítékre: Csonka Szilvia, Nagy Cili, Szerémi Zoltán és Kálmánchelyi Zoltán mesélt az előadásról, a próbákról.

Szerémi Zoltán és Csonka Szilvia kezdett a Cafe Frei pódiumán. Előbbi már harmadszor szerepel Az üvegcipőben, volt már korábban rendőrtanácsos, játszotta Császár Pált, most pedig Sipos urat (zseniálisan).

Szilvia, aki Szolnokon nőtt fel, elárulta, hogy a Weöres Sándor Színház jelenlegi társulatából többeket látott akkoriban a szolnoki Szigligeti Színházban fellépni: Mertz Tibort, Szerémi Zoltánt, Vlahovics Editet. És mit hoz a sors? Most egy társulatban játszanak.

Csonka Szilvia nem tudott sokáig maradni, mert az esti előadáshoz szigorúan pontosan kellett megjelennie a fodrásznál, utána pedig Nagy Cilinek is követnie kellett őt. Szilvia kérésére azonban Szerémi Zoltán Kabos Gyula, Kálmánchelyi Zoltán pedig Eperjes Károly hangján adott elő közösen egy jelenetet Az üvegcipőből. Frenetikus volt! Nagy Cili végszavazott. Az olvasópróbán ő Törőcsik Mari hangján működött közre, most azonban nem vállalta, mert még csak néhány előadás futott le, és nem szerette volna, ha játék közben ez a jelenet jutna eszébe, nehezítené a feladatot.

Valló Péter rendezővel nagyon alaposan elemezték a színészek a darabot. Adél egy budaörsi sváb református lányként nyolc évig egy gróf szeretője volt, zabigyereke született, akit tőle távol nevelnek. „Végkielégítésként" kapott annyi pénzt, amiből egy házat tudott venni, melynek szobáit kiadja. Új életet kezdett, szerzett egy kis megbecsülést, ami végül darabjaira hullik. Nagy Cili ezt a jellemet dolgozta fel. Neki leghosszabb a szövege, kihívás volt megtanulni, miközben A dzsungel könyvében játszott gőzerővel. Kálmánchelyi Zoltánnal közös jelenetükben elcsattan egy pofon, ami hol kisebbre, hol nagyobbra sikerül. Néha feldagad Zoli szája...

Szerémi Zoltán elmesélte, hogy Mádi Szabó Gábor egy darabban egy nagy tenyeres pofont adott partnerének, a törékeny Papp Verának. A színész sosem fogta vissza magát, mindig nagy beleéléssel, őserővel adta a tenyerest szegény Papp Vera arcára, aki pedig beleépítette játékába: a lendülettől mindig nagyot esett. Papp Vera azt mondta, hogy kellett neki az a nagy pofon a szerep megformálásához...

Az eredeti Molnár-darab Duró Győző dramaturg elképzelései alapján némileg átalakult. Rövidebbre, feszesebbre lett vágva, szerepek estek ki, lettek összevonva. A szöveg is némileg módosult, a mai ember számára nehezen érthető szavakból több is kikerült. Nagyszínpadról kamaratermire lett szabva, a nézők nagyon közel kerültek a játéktérhez, a színészeknek alkalmuk nyílik a nézők zokniját is látni...

 

 

Vonatkozó cikk:

Balsaja kraszna és az orosz húsvét

Zűrzavaros Színházszerda

Fluxuskondenzátor a baromfikeltetőben?

A dzsungel mélyén Atlantisz

„Marika néni hülye”

Öt perc nevetés, két perc sírás

Aktuális bombarobbanás

Matematikus, focista, színész, rendező

Mágnás Miska Czukor Balázs olvasatában

A WC világnapja Sziszi és Zoli módra

„Nem látott még radiátort?”

Rúdtáncos hastáncosok repedő fürdőruhában

Egy rendező Svejk városából

Kőszívű ember és az improvizáló belső ellenőr

 

 

 


szerző: Vaskarika (Szerző: Dart)