Nélkülük nem lenne karnevál

Újraindult Burkon László „Szóról szóra” című sorozata a Weöres Sándor Színházban, az előző részekkel együtt ez volt a 21. alkalom. A vendégek ezúttal Mentes Vilmos és Szommer Ildikó voltak, a Drummoló dobcsoport szerepeltetésén kívül is meglepetéssel.

A modern kori Savaria Történelmi Karnevált idén tizennegyedszer rendezték meg, több mint százezres látogatószámmal. A város legnagyobb kulturális és idegenforgalmi rendezvényének fő szervezője Szommer Ildikó egy korábban jól működött, sikeres és népszerű hagyományra támaszkodott az újraindításnál, a nagy rendezvény megvalósítását új feltételek között kellett átgondolni. A régi karneválokról annak egyik motorja, Mentes Vilmos mesélt.

Az esten bemutattak egy filmet, amely az immár fél évszázados karneváltörténetet dolgozza fel, láthattunk képeket 1961-ből és 2011-ből is. Az egyiken kockás ingben feltűnt Mentes Vilmos is, aki a karnevált kitalálta, és aki nélkül ma nem lenne ez a rendezvény, Szombathely leghíresebb és legnagyobb szabású, összefogásból születő, a civilekre is építő programja.


Burkon László a gyökerekhez ment vissza: Mi volt az az isteni szikra, ami életre hívta a karnevált?

- 25 éves voltam, kezdő magyar-történelem szakos tanár egy olyan iskolában, ahol a rendezvényszervezés is a feladatom volt. Véletlenül találkoztam Gosztonyi Jánossal, aki mondta nekem, hogy '56 elmúlt, a nép csendben van, kellene valami népi bacchanália, egy kis dionüszoszi megmozdulás. Hazamentem, leültem a konyhaasztalhoz, és ceruzával írtam 13-14 oldalt, hogy képzelek el egy ilyen megmozdulást. Gondoltam, szőlőmúlt nincs, de történelmi múlt van, azt lehetne megeleveníteni. Nyolc képet terveztem akkor: a rómaiakat, a kunokat, szlávokat, a honfoglalókat, Dózsa népét, a Rákóczi szabadságharcot, 1848-at és a végére a betóduló népet. Egy történelmi játékot gondoltam el, egy nagy felvonulást. Az első forgatókönyvet én írtam. Bevittem a megyei pártbizottságra, otthagytam. Egyszer csak jött az ukász, hogy a városnak, a pártnak, a Hazafias Népfrontnak ezt meg kell csinálni – mesélte Mentes Vilmos. – Nyáron kezdődött a szervezés. Össze kellett hívni a KISZ- és a párttitkárokat, a népművelőket. Valamennyien lelkesen jöttek, hogy milyen érdekes dolog ez. Minden valamire való üzemnek volt kultúrcsoportja, színjátszó csapata. El is osztottuk, melyik milyen történelmi kort fog megeleveníteni. László Gyula történész, régészt is megkerestük, hogy a történelmi hitelesség meglegyen. 20 ezer forint volt akkor a karnevál költségvetése. Nem kellett semmiért fizetni, csak a lovak élelmét kellett biztosítani. 1968-ban a szovjetek nem jelentek meg a gyülekező helyen. Állítólag a rendezvényt azért állították le, mert jelmezes, SS-ruhás fiatalok ittak egy sört a kocsmában, és ezt nehezményezték. Én ezt nem hiszem, szerintem politikai keményedés volt. Kár volt érte, a nép is így érzett.

Mit lehetett felhasználni a régi karneválból? – kérdezte Burkon László Szommer Ildikót.

- Dokumentumokat, újságcikkeket találtam, de tárgyi anyagot semmit. A nulláról kellett indulni. Az újkori karnevált úgy tudtuk elfogadtatni 31 év után, hogy az emberekben maradt egy erős nosztalgia érzés. Erre nyíltak meg az ajtók. A korábbi próbálkozásokat az a kifogás törte le, hogy már nem lehet társadalmi munkára számítani. 2000-ben a Millennium idején Nemeskürty Istvánék azzal a felhívással fordultak az országhoz, hogy ünnepeljünk méltóképpen, minden város a maga történelmével. Gondoltam: soha jobbkor, most lehet feleleveníteni a történelmi karnevált. Felkérésre kidolgoztam a megvalósítás koncepcióját.

Az est meglepetésvendégeként Szabó Gábor egykori polgármester érkezett, az ő „városlása” alatt szerveződött újra a karnevál. Amint elmondta, abban az időszakban a karneválnak meg a villamosnak volt legnagyobb nosztalgiája a városban.

- Nekem is a szívem vágya volt, hogy meglegyen. Sokan nem hitték el, hogy meg lehet csinálni, mikor egy polgári Magyarországot építünk. Abban maradtunk, hogy a szó legnemesebb értelmében legyen „néptanítás” , legyen hiteles, ismerjék meg az emberek a város történelmi múltját, mert ez ad identitást. Lehet a kispolgári, befelé forduló, depresszív városból két napra nyitott, örömködő város. 2000-ben mindenki várt valami újjászületést, valami nagy dolgot, hogy valami jó történjen velünk, mikor magunk mögött hagyjuk a 20. századot. 1999 tavaszán kezdtünk erről gondolkodni, 2000 év elején a költségvetésnél eldőlt, hogy elkülönítünk erre 40 millió forintot – egy szavazattal csúszott át a közgyűlésen-, és volt egy nyertes pályázatunk is ebben a témában, amit a Millenniumi Emlékbizottság támogatott. 2000 májusában mindenki azt mondta, hogy ilyen rövid idő alatt nem biztos, hogy meg tudjuk csinálni, majd jövőre. Bizonytalanok voltunk, abban is, hogy lesz-e sikere vagy leégés lesz. A főszervezői feladatra Szommer Ildikó volt a legalkalmasabb, ma is ezt gondolom. A társaival keményen dolgozott a háttérben, és sikerült. Rajtuk kívül a helyi civil társadalom érdeme volt. A karnevál által a Millenniumot a legméltóbb módon Szombathely ünnepelte meg.

- Mára a karnevál 100 ezres látogatottsággal rendelkező turisztikai termékké nőtte ki magát. Maradunk a szombathelyiségnél, az életérzésnél, hogy a „miénk”, de közben turizmust kell csinálnunk, mert kőkemény gazdasági kérdéssé vált, hozni kell a közönséget– mondta Szommer Ildikó. – Abban bízom, hogy tartani tudjuk a minőséget, amely hitelességet takar, igényes, profi rendezvényt. Ehhez kell a városvezetők, a cégek és a lakosság támogatása is.

Vas Népe (Szerző: Merklin Tímea)
2013. október 15.

Támogatók