Olasz rendező rendez ősszel

- A következő évadban a Weöres Sándor Színházban rendezel. Olasz rendezőként hogyan esett a választásod Szombathelyre mint karriered következő állomására?

- Együttműködésem a Weöres Sándor Színházzal az Európai Színházi Konvenció (ETC) közreműködésével jöhetett létre, amelynek célja a nemzetközi művészeti együttműködések elősegítése. Nagyon fontosnak tartom az ETC részéről ezeket az kezdeményezéseket, mert az együttműködés reményében különböző európai országok és kultúrák művészeit és színházait köti össze. Az így kiépülő kapcsolatok révén új színpadi előadásmódokkal ismerkedhetünk meg, és a legfontosabb, hogy ez a lehetőség esélyt kínál a szélesebb körű tapasztalatok szerzésére. Szombathely a pályafutásom új fejezetét jelenti, ezzel a munkával az életemben és a színházzal kapcsolatos kutatásaimban új szakasz kezdődik. Azt gondolom, ez a város ideális színtere ennek az új dimenziónak, legfőképp azért, mert ugyanolyan gazdag és fontos történelmi múlttal rendelkezik, mint Olaszország, itt elsősorban Szombathely, Savaria jelentős római kori történetére gondolok. El vagyok ragadtatva a város földrajzi elhelyezkedésétől, számomra ez a város ennek a történelmileg és a kortárs színházművészet szempontjából is jelentős régiónak a közepe. Bátran mondhatom, hogy izgatottan és bizakodással állok az elkövetkezendő időszak elé.

- Az orosz Presnyakov testvérek Terrorizmus című művét javasoltad színpadra állítani. Miért éppen ezt választottad?

- Előre kell bocsátanom, hogy számomra egyetlen nagy nemzet létezik, és ez a színház. Ebben pedig számomra az az alapvető követendő szabály, hogy a színház, a színpad jobb, mint a valóság, mert itt megvan a lehetőség arra, hogy a különböző rétegek között ide-oda vándorolva, a kultúrák legértékesebb elemeit gyúrjuk össze. Számomra ez ennek az együttműködésnek az igazi és alapvető célja. Másrészt a Presnyakov testvérek írása az utóbbi húsz év egyik legfontosabb kortárs drámája. Nem véletlenül, hiszen Csehov után a fivérek a leggyakrabban játszott orosz szerzőpáros. Nézőpontom szerint nekik sikerül ledönteni a korlátokat, megkérdőjelezni mindazt és túllépni mindazon, amit a múltunkkal és az élet dolgaival kapcsolatban hiszünk. Rámutatnak arra, hogy azok a különbségek, amelyekről azt gondoljuk, hogy távol tartanak bennünket egymástól, valójában egy sokszínű közösséggé kovácsolnak bennünket, úgy ahogyan egy színes szőnyeg ezer különböző színű szála válik egységgé.

A Weöres Sándor Színházban a közelmúltban mutattuk be Ferdinand von Schirach kortárs német szerző Terror című drámáját, Jordán Tamás rendezésében. A közönségben talán felmerülhet a kérdés a címek hasonlósága miatt, hogy a Terrorizmus a Terror folytatása? Ez egy véletlen egybeesés vagy szándékos művészi döntés, és így további vizsgálat a terrorizmus témakörében?

- Véletlen egybeesés, hiszen Tamás és köztem semmilyen megállapodás nem volt arra vonatkozólag, hogy közel azonos címmel (Terror, Terrorizmus) készítsünk előadást. Azt gondolom, hogy a címek hasonlóságából eredő zavar ösztönző is lehet, hiszen a közönségnek alkalma adódik egy témakör két különböző aspektusból való megközelítését megismerni, értelmezni, és ez a saját nézőpontjukat is árnyalhatja. Bár a terrornak és a terrorizmusnak mint szavaknak azonos a gyökere, különbözőképp értelmezhetőek, ez az előadásokban is különbözőképpen jelenik meg, újraértelmezve ezzel a címeket. Ezenkívül azt gondolom, az sem elhanyagolható, hogy a terror egy főnév, míg a terrorizmus egy ebből származtatott tágabb értelmű kifejezés, s ez már önmagában is rávilágít a két szó közötti eltérésre.

- Kik az alkotótársaid, a művészeti csapat tagjai, és milyen szempontok alapján választottad ki őket?

- A stáb kialakítása során abban a ritka örömteli szerencsében volt részem, hogy semmilyen elvárásnak nem kellett megfelelnem, szabadon dönthettem, és sikerült helyi munkatársakat is megnyernem, ez pedig rám mindig nagyon ösztönzőleg hat. Az alkotótársak kiválasztásakor a saját megérzéseimre bízom magam, illetve az adott színházban tapasztalt benyomásokra, a színházban látott produkciókkal kapcsolatos élményeimre hagyatkozom: például Takács Lilla díszlettervező munkájára egy Szombathelyen látott előadásban figyeltem fel. Az előadás jelmeztervezője a montenegrói Tijana Todorovic lesz, aki azon túl, hogy hosszú ideje munkatársam, Szlovéniában és Franciaországban is dolgozott már. Hatalmas lelkesedéssel és izgalommal várom a közös munkát az Anima Sound Systemmel, akiket, gondolom, nem kell bemutatnom, és akiknek én is régi, nagy rajongója vagyok. A produkció dramaturgja a fiatal, de annál kiválóbb Sándor Júlia lesz. Szintén nem először dolgozom együtt Ilaria Giannatempo koreográfussal. Az ETC Artist Residency ösztöndíjprogramja keretében a Weöres Sándor Színház lehetőséget adott egy fiatal művésznek arra, hogy a Terrorizmus produkció stábjához asszisztensként csatlakozzon. A felhívásra a világ több különböző pontjáról jelentkeztek ambiciózus tehetségek, akik szívesen közreműködtek volna az alkotói folyamatban. Körültekintő választást követően végül Azzurra De Gregorio, egy feltörekvő olasz színházrendező csatlakozott az alkotói csapathoz. A Weöres Sándor Színház részéről segítségemre lesz Kovács Nóra rendezőasszisztens, Németh Károly produkciós menedzser, és még sokan mások, akiket most nem tudok mind név szerint megemlíteni. Ez egy remek csapat, én nagyon elégedett vagyok velük és remélem, hogy a közös munka mindannyiunknak örömteli lesz.

Együtt dolgozom e figyelemre méltó színtársulat különleges színészeivel. Sajnos egyre kevesebb az olyan társulat, amelyben még működik a közösség összetartó ereje, de a szombathelyi egy ilyen ritka kivétel. Ez megerősített abban az elhatározásomban, hogy a Terrorizmust állítsuk színpadra, ami színházi értelemben komoly csapatmunkát igénylő feladat. Itt Szombathelyen valóban megvan, és remélhetőleg megmarad az erős társulati összetartás és a színvonalas munka iránti vágy, amelyhez egy széleskörű, befogadó kulturális közeg is társul. Ez az oka annak, hogy a Jordán Tamás által vezetett színház megtestesíti mindazt, ami véleményem szerint a társadalmon belül a színház feladata.

- Mióta követed figyelemmel színházunk előadásait?

- A korábban a Terrorizmus előadás előkészítése kapcsán, Szombathelyen tett látogatásaim alkalmával volt szerencsém néhány előadás bemutatóján részt venni, illetve évek óta repertoáron lévő előadásokat is láthattam. Újra és újra ki kell emelnem azt az összetartó erőt, ami ezt a társulatot mint közösséget jellemzi, és ami együtt jár a színészek magas egyéni kvalitásával. Meg vagyok győződve arról, hogy jól választottam, amikor a Presnyakov testvérek műve mellett döntöttem. Ritka, hogy egy produkció kapcsán ilyen szerencsés együttállást tapasztalhatok meg. Ilyenkor emlékeztetnem kell magam arra, hogy áldott pillanat, ha ilyen színvonalas társulattal dolgozhatok együtt.

- Mit gondolsz, a nyelvi különbség nehézséget jelent majd a próbák során?

- A nyelv természetesen a színházi előadás egyik alapvető eleme, ezért -hála a színházi háttérnek és Sándor Júliának- nagyon körültekintő munkával igyekeztünk olyan fordítást készíteni, ami egyrészről pontosan visszaadja a szavak jelentését, másrészről kifejezi a produkcióval kapcsolatos elképzelésemet. Az ókori görög dráma híve vagyok abban az összefüggésben, hogy a beszéd és a mozgás összhangja a produkció jellegét is meg fogja határozni. A kommunikáció több különböző kifejezési eszközből áll és egy színész ezek közül többet is tudatosan irányíthat, és amelyek közül a nyelv az egyik alapvető elem. Dacára annak, hogy nem beszélem a magyar nyelvet, folyamatosan kutatom, mely szavak segítségével tudom majd még pontosabban kifejezni azt, amit a színpadon látni szeretnék.

- Ismersz már magyar kifejezéseket?

- Persze, már megtanultam néhány kifejezést, mint például: Gratulálok, Egészségedre, Jó napot, Jó estét. Most azon vagyok, hogy nagyon jól megtanuljam a következőt: Olaszország és Magyarország barátok.

- Üzennél valamit a közönségnek az előadással kapcsolatban?

- Néha nem szentelünk elég figyelmet a megfélemlítésnek. Annak a hétköznapi terrorizmusnak, amikor egymást tartjuk rettegésben. Bár ez olykor komikus formát ölthet, de a politikai terrorizmusnál sokkal károsabb.